A Bajor Gizi Színészmúzeumban átadott elismerésben rajta kívül olyan kiváló mûvészek részesültek, mint Nagy Mari, Serf Egyed és ugyancsak nagy örömünkre Gazsó György, aki egykor hét évadon át szintén a Móricz Zsigmond Színház társulatának volt tagja. Kik és miként ítélik oda a drámai költemény egyik epizódszereplõjérõl, Peer Gynt édesanyjáról elnevezett díjat? – kérdeztem elõször Mártától.

– A színházak felterjesztik a jelöltjeiket, akik közül egy kuratórium választja ki a legméltóbbnak ítélteket – felelte. – Mindenkirõl mondtak méltató sorokat, és kaptunk egy mappát, amiben tételesen felsorolták az eddig eljátszott szerepeinket. Meglepetten tapasztaltam, hogy az elõadásaim listája milyen precíz: még a Nemzeti Színházban kezdõként játszott kis szerepeim is megtalálhatóak rajta, ahogyan a Független Színpad-os vagy az Arany János Színházban elõadottaké szintén.

 A kuratórium egyhangú döntése

Mint elmondta, a kuratórium tagjai: Ráckevei Anna, Egri Márta, Udvaros Dorottya, Gáspár Tibor és Márton András döntöttek a díj odaítélésérõl. Az átadáson közülük Udvaros Dorottya vett részt, aki elmondta, ezúttal igen gyorsan határoztak, nem voltak közöttük viták. Bemutattak az ünnepségen minden kitüntetett valamelyik elõadásából egy kis videófelvételt. Izgult, hogy az övéi közül vajon melyiket választják. A Koltai M. Gábor által tíz éve rendezett Kétfejû fenevad egy részletét vetítették, amiben Losonczi Katával volt egy páros jelenetük, s ezt teljes egészében láthatták. Ugyanezen az eseményen az Ivánka Csaba-díjat Nagy Zoltán, Márta egykori színészmesterség-tanára kapta. (Sokan õt a Família Kft. címû tévésorozat Kövér Lajosaként ismerik – szerk.) Az ünnepség után a neves mûvész odajött hozzá, és azt mondta, nagyon büszke rá.

Szabó Márta az Aase-díjjal

Megkerülhetetlen volt számomra a kérdés, szívesen veszi-e Márta, ha nem a fõszerepet kapja?

A Színházi Találkozókon is díjazták

– Igen – szólt a határozott válasz.

– Nem kell ahhoz címszerepet játszani, hogy elégedett legyen a színész. Úgy érzem, ezek a szerepek is épp elég fontosak, jelentõsek. Az Országos Színházi Találkozón, amikor még nem Pécsett tartották, hanem minden évben más vidéki városban, akkor Szegeden, illetve Veszprémben is megkaptam a legjobb mellékszereplõnek járó díjat A vágy villamosában, majd a Ványa bácsiban nyújtott alakításaimért. Mindkettõt Szász János rendezte.

Hozzá kell tenni a kreativitást

Többször dolgoztunk késõbb együtt, egy idõ után fél­szavakból megértettük egymást. Szívesen játszom Mo­hácsi János rendezéseiben is. Korábban nem találkoztam olyan rendezõvel, mint õ, aki a darabot kanavászként kezeli. A jelenetekben elhangzó szövegeket dúsítottuk, szinte ott „szültük” meg a mondatokat, amelyeket utána a dramaturgunk „fésülgetett”. Nagyon szeretem az õ humorát, és ahogyan azt még a legdrámaibb pillanatokban is képes jó ízléssel becsempészni.
Most is nagyon élményteliek voltak az Illatszertár címû darab próbái. Maradandó élményt jelentett számomra az elsõ közös munkánk, a Krétakör, amiben nagyon különbözõ karaktereket kellett megformálnom. Hasonlóan színes feladatot nyújtott az Ez az enyém címû, Forgács Péter által rendezett elõadás, amiben szintén több karakter megformálására volt lehetõségem. Minden rendezõ másképpen dolgozik, és izgalmas ráállni a gondolatmenetükre, s ha az sikerül, hozzá tudom tenni én is a kreativitásomat, s így mintegy téglánként összerakva épülhet fel egy nagyszerû elõadás.

(Szerző: Sz. Kántor Éva)