Miként kollégáinak, úgy Széles Zitának sem jut pihenésre ideje mostanában, hiszen gőzerővel dolgoznak a Móricz Zsigmond Színházban: premierek és korábban elkészült, de a pandémia miatt be nem mutatott előadások adnak feladatokat.

A közkedvelt színművésznő beszélgetésünk idején éppen a Cseresznyéskert bemutatójára készült, Czukor Balázs rendezésében. Játszik a Közellenségben is, januárban pedig A rovarok élete kerül végre a nézők elé.

– Azt mondtad egy beszélgetés során, hogy nagyon szereted Csehovot. A Cseresznyéskert Ranyevszkajája, aki az egyik leghíresebb Csehov-hősnő, ezek szerint ajándék szerep számodra?

– Valóban nagyon szeretem! S igen, úgy érzem, ez ajándék, nagyon örülök neki. Sokat dolgoztunk annak érdekében, hogy jól sikerüljön az előadás, kedvelje a közönség.

– A Csehov-darabok között toplistás nálad a Cseresznyéskert?

– Csehovon belül nincs toplistám. A Cseresznyéskertben még semmilyen módon nem vettem részt, szereplőként ez az első találkozásom vele. Korábban a Platonovban és Ványa bácsiban, ha másképp nem, színművészeti főiskolásként már dolgoztam.

– Hogyan jellemeznéd Ranyevszkaját?

– Csehovra jellemző, hogy eléggé belemászik az emberek lélektanába, s a múltbeli történéseikbe. Remélhetőleg nagyon szerethető figurák leszünk, akikben azért rejlenek kis titkok, elrejtett fájdalmak, olyan élet-epizódok, amelyekről nem akarnak beszélni. Ezek mindenféle zűrzavart okoznak egészen addig, míg szép lassan fény derül rájuk.

Nehéz jellemezni Csehov hőseit, így Ranyevszkaját is, mert sokszínűek. A Cseresznyéskert vidéki történet egy arisztokrata családról, melyben figyelemmel kísérhetjük, ahogy lepusztul, megszűnik az arisztokrata lét, szétszéled a család – és szép lassan mindenük eltűnik. A titkok összezavarják a jelent, és ők addig nem tudnak továbblépni, amíg ki nem bogozzák. A színdarab egyik nagy tanítása, tanulsága az, hogy a titkokat nem lehet sokáig tartogatni, rejtegetni, mert megromlik valami legbelül, ez pedig gátolja az emberi kapcsolatokat, s a problémák megoldását.

– Gondolkodásmódjában, habitusában, lelkivilágában közel áll hozzád a főszereplő?

– Azt hiszem, sok közös pontunk van – bár azt nem mondanám, hogy egy az egyben én vagyok. De nagyon meg tudom érteni őt, s hogy mit miért tesz. Ez persze színészként valószínűleg dolgom is, az ítélkezés viszont semmiképpen sem az, bár Ranyevszkaja követ el hibákat. Jómagam sok mindent másképp csinálok a saját életemben, mint õ, de vannak közös vonásaink. Olyan momentum is, ami ténylegesen megtörtént. Persze nem volt könnyű felvenni a szerepet, s azonosulni vele, mert a különbségek vagy azonosságok nem csupán apróságok ebben a mélyre leásó történetben. Mint ahogyan a színdarabban Ranyevszkajának nehéz szembenéznie önmagával és viselt dolgaival, úgy a színésznek sem könnyű, még ha közel is áll hozzá a hősnő, mert egyúttal önmagával is szembe kell néznie. Ezáltal viszont sokkal nehezebb, fájdalmasabb, nagyobb utat kell bejárnia ahhoz, hogy mégse egy az egyben önmagát adja, hanem a szerepet alakítsa.

– Miért ajánlod, hogy nézzük meg ezt az előadást? Azon kívül, hogy szereted Csehovot...

– Azt gondolom, hogy nagyon finom és érdekes előadás ez, ami megadja azt az izgalmat is, hogy a néző belessen valakiknek az ablakán, és lássa, ők ott hogyan élnek. Keserédes, megkönnyezhető, ugyanakkor nevettető előadás készül, amely szerethető emberekről szól.

– Akiket nem hagyunk ott a buszmegállóban, s nem felejtünk el rögtön, amint kilépünk a színházból?

– Egészen biztos. Sőt, azt is nagyon szeretem benne, hogy ezekkel az emberekkel akár a buszmegállóban is lehet találkozni. A nézők közül sokan ismerhetnek magukra, így válik feldolgozandó élménnyé számukra az előadás.

– Egy év késéssel, 2022 januárjában A rovarok élete is eljuthat végre a nézőkhöz, bemutatója és előadásai korábban a pandémia miatt maradtak el. Ez egészen más típusú előadás...

– Különböző rovarokat személyesítünk meg benne, de nem rovaroknak öltözve, nem sok lábon szaladgálva, hanem emberi alakban és emberi vonásokkal, tulajdonságokkal felruházva. Nagyon fiatalos, játékos, lendületes, sok-sok szórakoztató elemet tartalmazó, humoros előadás született, bár olykor könnyezni is lehet. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a nézők mit szólnak majd hozzá. Kovács D. Dániel rendezte, aki nagyon játékos kedvű és sokféle új színházi eszközt alkalmaz.

– Milyen volt számodra a mögöttünk álló év?

– Hú, én most nagyon fáradt vagyok, de jó értelemben. A Cseresznyéskert mellett a Közellenségben is nagyon szerettem a szerepemet, a nézők is nagyon kedvelték az előadást. Remek a darab, sok-sok érzelem, humor és zene van benne, nagyon szeretjük játszani.

– Jut időd pihenésre?

– Az ünnepek alatt picit tudok lazítani, lesz egy kis családra szánt időm, bár még nem dőlt el, hol, hogyan telik majd a karácsonyunk.