A Szemmagasság a jó címmel jelent meg évekkel ezelőtt H. Németh Katalin grafikusművész interjúkötete képzőművész kollégákkal. Most a Szemmagasságban a címe annak a tárlatnak, mely március 14-ig várja a látogatókat a Városi Galériában. Most is fekete-fehér grafikák, szorgalmasan egymás mellé rajzolt pontok, melyekből kirajzolódik a téma. A valóság és a jelképek egy gyűjteményes kiállításban.  

A szemmagasság a jó gondolat kinyilvánítása Huszár Istvántól, a nyíregyházi festőművésztől való, aki szerint ebben a magasságban látható a valóság. Aki alulról néz, az a nyomort, a szegénységet látja, felülről pedig a dölyf mutatkozik meg. Nos, ez a nézőpont érvényes H. Németh Katalin kiállításában is. A szakmai megnyitót Székhelyi Edith festőművész vállalta, aki figyelmet szánt a fekete-fehér színekkel alkotó művészekre.

„A személyiségéhez hozzátartozik az alapos analizáló megfigyelés, és ilyenfajta ábrázolás, de nem öncélúan, hanem az éppen aktuális tartalom érdekében. A természettel való szimbiózisa, ami megint általános. Aztán vannak a kicsit politikai témájú munkái, amelyek a társadalom, vagy inkább az emberek problémái felé való érzékenységéről szólnak. És én látok benne nem is humort, hanem egyfajta kedves mosolygó elfogadást felénk, a többiek felé, akik setesuták tudunk lenni, mint ahogy ő is tud setesuta lenni, de ezt nem vesszük észre, ha vele vagyunk”

– mondta a festőművész. A fehér a teljesség és a nyitottság, a fekete pedig a mélység és a zártság – fogalmazott Székhelyi Edith H. Németh Katalin munkássága, fekete-fehér grafikái kapcsán. A kiállítás egyfajta áttekintés a kezdetektől napjainkig. Megmutatja az állandó és változó jegyeket, a művész személyiségének sajátos jegyeit. Ő figyel az emberekre, közösségteremtő személyiség, nem véletlenül szeretnek vele együtt lenni. És az sem véletlen, hogy évtizedek óta képes megtölteni kiállítótermeket.

„Ő a kezdetektől fogva a különféle fehér papírokon különféle fekete anyagokkal dolgozik, és összetéveszthetetlen. A Facebookon műalkotásokat raknak fel, és a Rembrandt képek még egy jó telefonon is felismerhetők, hogy Rembrandt. Katalin ponthalmazai, azok ritmusa, játékossága, a vonalak kuszasága vagy rendje, aztán a fújt felületek, a sablonok, aztán a fekete alapon a fehér... Hogy miért tud évtizedek óta talpon maradni? Ő az a típusú alkotó, aki az élet megélése során érik, összegződik, bölcsebb lesz. A kifejezésben szűkszavúbb, erőteljesebb, egyre igazabb”

– folytatta Székhelyi Edith.

H. Németh Katalin munkássága során próbálkozott a festészettel, a textillel, de a plasztikával is. Mégis kiderült, hogy az ő természetes kifejezőeszköze a fekete-fehér grafika. A válogatás szempontjairól is szólt.

„Tulajdonképpen néhány realista mű van benne, aztán az a folyamat látszódik, amit Edith felülmúlhatatlanul ecsetelt. Egészen napjainkig, és egészen odáig, hogy olyan szimbólumokat használok, amelyek egymás társaságában megfejthető gondolatokat közvetítenek. Oszlopok, agytekervény, hullámzás, hangulatok – hirtelen ez jut eszembe”

– vélekedett H. Németh Katalin. Akkor van kész a mű, ha már nem intéz hozzá kérdéseket. Egyszerre kering benne a mondanivaló és a kép címe. Nem mellesleg a címadás számára egyáltalán nem nehéz, lévén magyar szakos tanár.

„Új témáim a közvetlen környezetem, a mindennapok problémái, az emberi kapcsolatok, a társadalom és a természet összefüggései, a szimbiózisok. Ezek, amik megragadnak, és természetesen van olyan, hogy egy-egy pillanat rögződik az agyamban, amelyhez hozzárendelek képelemeket vagy szimbólumokat, és ezen gondolkodom”

– mondta a grafikusművész. H. Németh Katalin pályafutása során hosszú évtizedeken át tanított, és tanít mind a mai napig. Most 19 éves fiatalokat a kortárs művészetre. Szereti, hogy mennyire másként gondolkodnak, öröm tőlük tanulni. Egykori diákjai között többen képzőművészek lettek, ami megelégedéssel tölti el. A grafikusművész Szemmagasságban című kiállítását március 14-ig láthatják a Városi Galériában.