Ivan Curry alakja és a Tengeren című színdarab Tóth Károly életének, színész létének egyik legmeghatározóbb szerepe és előadása. A Móricz Zsigmond Színház művésze csak szuperlatívuszokban tud róla beszélni:

– Az olvasópróbától kezdve hihetetlen összetalálkozása ez szövegnek, színészeknek, s a rendezőnek, Göttinger Pálnak, aki tisztán, érthetően előrevetítette a dolgokat. Olyan szinten kerültünk egy hullámhosszra mindannyian, hogy nem munkának, hanem együtt játszásnak tekintettük már az első pillanattól. Nem volt görcs, megoldhatatlannak tűnő probléma, inkább élmény élmény hátán. Ha megkérdezték tőlem, van-e szerepálmom, rendre azt feleltem: nincs. De ha korábban tudtam volna erről a darabról és szerepről, akkor biztosan a Tengerent mondtam volna.

– Nagyon nehéz egy ilyen, alkoholtól lecsúszott figurát eljátszanod?

– Egyrészről nem, másrészről pedig nagyon. A nem nehéz része az élettapasztalat. Ami veszélyes benne, hogy nagyon könnyen át lehet esni a ló másik oldalára. Amikor a színész csak elgondolja, csak eljátszani próbálja, s nem megélni, milyen egy részeg ember, akkor nagyon könnyű túljátszani, ezáltal hiteltelenné válni.

Ivan alakját a családi dráma, a feleségével való viszonya is árnyalja. Baromira gyenge jellem, sokkal egyszerűbb neki újra és újra a pohár után nyúlni, a haverokkal lenni, mint hazamenni a családjához. Megrázni magát és új életet kezdeni persze nagyon nehéz, sokkal könnyebb előre indulni a balhéba, mint visszafordulni.

– Civilként szóba állnál Ivannal?

– Érdekes kérdés... A mai agyammal lehet, hogy kikerülném, valószínűleg nem ülnék le vele beszélgetni, sörözni. De ha visszamegyek vagy 30 évet az életemben, Ivan figurája nem áll nagyon távol akkori énemtől, leszámítva, hogy még nem volt feleségem, családom. Az alkoholhoz való viszonya viszont ismerős.

– Még műsoron van, s lesz a Tengeren, de már elkezdtétek próbálni az Úri murit. Az első kóstoló után hogy látod, mit várhatunk tőle?

– Azt, hogy biztos jó lesz a vacsora. De most még úgy vagyok vele, mint aki egy óriási tort ül sok-sok fogással, iszonyú finom ételekkel, s közben be kell mennie egy következő vacsorára, ami még nincs teljesen kész. Nem félek, a darab jó, a rendezőben, Szőcs Arturban maximálisan megbízom, szerintem õ is bennünk. Az eddigi próbák alapján nagyon jó előadás jöhet ki belőle. Ami a Tenge­renben és az Úri muriban közös, az az alkohol, mert mindkét darabban erőteljesen jelen van.

– Előtted áll még egy gyerekdarab, a Púpos lovacska is...

– A lelkemnek rehabilitáció, pihentető lesz reményeim szerint. Kétségtelen ugyanakkor, hogy a gyerekek sokkal őszintébbek, mint a felnőttek. Ha nekik valami nem igazit adunk, azt nem teszik zsebre, nem otthon beszélik ki, hanem a helyszínen, az adott pillanatban adnak ennek hangot. Előttük csak őszintén szabad játszani, mert ha a produkciónk nem jó, akkor ott halunk meg.

Úgy gondolom, alkoholról nem lesz szó a MÛvész Stúdióban... Szerintem nagyon kellemes, jó előadást alkotunk majd a gyermekeknek.             

(Szerző: Kováts Dénes)