Semmi túlzás: Horváth Péter rálát Nyíregyházára és nagyon tetszik neki. A Tréner Kft. ügyvezetője 14 évesen ült életében először egy vitorlázórepülőn a város felett keringve, ekkor jegyezte el magát a hivatással, és nagyjából Nyíregyházával is. A földön is régi a kötődése, hiszen 10 éves korától kertet gondoz a Korányi utcában, ott, ahol a családja később építkezett, s ahol ő azóta is lakik. Mert el nem menne semmiért innen. (Megjelent a Nyíregyházi Napló szeptember 27-ei számában.)

A Korányin még csak telkek voltak annak idején, amikor ő a gyümölcsösben dolgozva „nyíregyházi” lett. A valóságban kicsit később: a kislétai család a ’70-es évek közepén költözött be a városba, ahonnan ő csak egy kis kitérőt tett, elvégezve a debreceni vegyiparit, majd konzervgyári meósként elhatározta, hogy diplomát szerez, mint a felettesei. Már csak az volt a kérdés: milyet?

Kötődik a repüléshez

– Gondolkodtam a matek–kémia szakon, de a régi vágy győzött, így az akkori Mezőgazdasági Főiskolán végeztem repülősként, ami akkor gépészmérnöki diplomával járt automatikusan. S bár mehettem volna – akkor – a MALÉV-hoz, itthon maradtam, mert a „másodhegedűs” lét helyett szerettem volna kisgéppel repülni. Sőt, az első időktől kezdve oktattam (meg műrepülőzött is válogatottként, a nagy bajnok, Veres Zoltán is az ő tanítványa – a szerk.) kezdetben a korabeli szakminisztérium Repülőgépes Szolgálatának állományában, de végig együttműködve a mai egyetem jogelődjeivel. Nagyon büszke vagyok rá, hogy díszpolgárává is avatott az egyetem, és megkaptam a Bessenyei díjat.

Azt már szerényen nem teszi hozzá, hogy óriási szerepe volt a régi hallgatónak a folyamatos változások közepette abban, hogy ma is beszélhetünk repülős képzésről Nyíregyházán. Sőt, más módon is. A kényszer szülte ugyan a Tréner Kft. létrejöttét, de a közel három évtizedes cég igazi sikertörténet. Ők adják a debreceni és a sármelléki reptér toronyszolgálatát, a minap újabb fejlesztéseket (oktatási központot, szimulátort, hangárt) avattak, közel 50 embernek adnak munkát, a Wizz Air fontos képzőbázisának számítanak, és évente 120 pilótát képeznek, a hallgatók fele már külföldi.

Nyíregyházában gondolkodva

– Azt szoktam mondani a munkatársaimnak: a jövőnkért dolgozunk. Ha jól képzünk egy pilótát, aki nagy légitársaságokhoz kerül, csak ajánlja majd Nyíregyházát és a jó hírét viszi.

Horváth Péter nem véletlenül beszél szeretettel Nyíregyházáról. Itt nőtt fel, diplomázott és dolgozott egész életében, ide nősült, itt születtek a gyermekei, s óriási öröme, hogy bár megnőttek, a család együtt van.

– Nagy dolog, hogy Tibor fiamat haza tudtam csábítani Budapestről, pedig könyvvizsgálóként komoly egzisztenciája volt egy nagy nemzetközi cégnél, ő folytathatja a Trénert. Zsolt fiam pedig a mezőgazdasági részért felelős, hiszen nemcsak a Korányin kapáltam, hanem ma is nagy területen gazdálkodunk. Azért lehetnek itthon, mert jövőt látnak Nyíregyházában. És nagy öröm, hogy ha kézbe szeretnénk venni nemrég született első kisunokánkat, Emmát, nem kell érte több száz kilométert utazni...

Az emberi érték

Horváth Péter úgy érzi, ezzel együtt egy nagyobb családnak is tagja. A nyíregyházinak. – Az emberek tisztasága, őszintesége az egyik legnagyobb érték. Rengeteg barátom van, nem csak a vállalkozói körből, csupaszív emberek, sokukkal összejárunk. Aztán imádom Sóstót és az erdőt, a családi telkünk évtizedek óta az erdőig ér, ahol rendszeresen igyekszek kocogni, friss a levegő – kell-e ettől szebb? Kitűnő az együttműködésünk a várossal is, érezzük az önkormányzat bizalmát – tette hozzá. Cselekedeteiben is lokálpatrióta: évekig magas szinten támogatta a kosárlabdát, hívő emberként, református presbiterként is sokat segít (az épülő örökösföldi templom előkészületeiben is komolyan részt vett), és még sorolhatnánk. Ő még annyival egészíti ki: ragyogó a színházunk, élhető Nyíregyháza, és minden megvan itthon, ami egy nagyvárosban kell. S mosolyogva hozzáteszi: nagyon szép innen, lentről, de az ég felől nézve még rendezettebb. Egyszerűen tökéletes!