Jókay László lokálpatriotizmusa megkérdőjelezhetetlen: piacképes vegyészmérnöki diplomájával nem maradt a Dunántúlon az egyetem után, hanem hazajött dolgozni oda, ahonnan összesen négy évtized és közel húszévnyi csúcsvezetői munka után most megy nyugdíjba. A ContiTech Magyarország Kft. ügyvezetője azt mondja: jól döntött, és nagyon büszke a városára.

Négyéves korától él Nyíregyházán, s az első emlékei a városról az evangélikus templom kertjéhez kötik, ami nem volt messze a négyes iskolától, ahová járt. Számos tanáregyéniség mellett szívesen kiemeli a ma már nyíregyházi ikonnak számító Szabó Dénest, nála volt életében először ötös énekből, mert – kellemes hangja nem lévén – az elméletből feleltette. Szabadidejében pedig nemcsak a templomkertben focizott, hanem később a Krúdyban kosarazott a szintén legendás Tatos István kezei alatt.

Hazajött a Dunántúlról

– Mindkét alma materről azt tartottuk, hogy a legjobb a városban, és büszkék voltunk rá. Különlegesen jó osztályba jártam, gyakran jártunk színházba is. Kezdetben befogadószínház volt az épület, de amikor hazajöttem Veszprémből, engem is megkérdeztek, hogy milyen előadásokat szeretnénk látni az újonnan alakuló, önálló társulatunktól? Az ugyanis nem volt kérdés, hogy hazajövök. Az egyetem harmadik évfolyamán ösztöndíjszerződést kötöttem az akkori, nyíregyházi gumigyárral, mert itt képzeltem el a jövőt. Pedig volt bőven csábítás, a vegyészmérnöki diplomámmal, majd a később, levelezőn elvégzett közgazdasági egyetemmel lett volna bőven lehetőség, akkoriban indult az atomerőmű is...

Minden szöget ismer

Jókay László így elmondhatja magáról, hogy az a típusú menedzser, aki az utolsó szöget is ismeri a gyárban. Bár a Michelin lett a gumigyártásban a hivatalos jogutód, de a Continental cégcsoport tagjaként õ „ugyanazért” az üzemért dolgozik, mely vele együtt nőtte ki magát. – Nemcsak a céget ismerem, s a munkatársakat, hanem többeknél azok szüleit, nagyszüleit is, mindazokat, akik annak idején magukba szívták a gumi „illatát” és hozzájárultak e szektor nyíregyházi sikeréhez.

„Jobb, mint Dubai...”

Az igazgató ezzel párhuzamosan nemcsak a cég, hanem a város fejlődését is végigkísérte. Minél magasabb pozíciókba került, annál több protokolláris vendéget fogadott, sokszor külföldről, egy részük ma már a baráti körének tagja és szívesen térnek vissza. – Nemcsak a Sóstó, a Bujtos, a városközpont fejlődött, hanem a városnak az a képessége is, hogy vendégül tudja látni az idegent, ezért más országokban is egyre jobb a hírünk, nem csak itthon. Vendégeink jelentős része csak egy-másfél napot tud eltölteni nálunk, de nagyon elismerően nyilatkoznak például az éttermeinkről, a felkészült, udvarias pincéreinkről. Volt olyan, aki családdal érkezett, s ők a tárgyalások alatt Sóstón töltötték az időt. Fültanúja voltam, mikor este rákérdezett a partnerünk, hogyan telt a napjuk, mire a gyermek ezt mondta: jobb volt, mint Dubaiban... Szinte mindenki szívesen jön ide, és a város nagyon jó partner a vendéglátáshoz az épületeivel, a belváros forgatagával, nyáron olyan a főtér, mintha egy mediterrán városban ülnénk. Büszke vagyok a városunkra, melynek ők is viszik a jó hírét.

Elismerik Nyíregyházát

S ami a céget illeti: az előző évek munkahelyteremtő beruházásai (200-ról indultak, most 600-an vannak), valamint a gazdasági teljesítményük, eredményességük, hatékonyságuk világszinten is az egyik legjobbnak számítanak a Continental csoporton belül, melynek világszerte közel 230 000, hazánkban nagyjából 9000 alkalmazottja van. Egyvalamiben pedig abszolút világelsők: a dolgozói elégedettségben. – A teljes cégcsoportban a legmagasabb pontszámot a nyíregyházi gyár dolgozói adták, ami persze nem azt jelenti, hogy nincs már tennivaló, de azt igen, hogy jól érzik itt magukat, és hogy értük is van a Conti, nemcsak általuk... Nem véletlenül támogatjuk a munkatársak kulturális, sportolási lehetőségeit. De a városnak is szívesen adunk: a cégmenedzsment elismerését, megbecsülését mutatja, hogy igent mondtak a társadalmi szerepvállalás magas szintjére. Ennek keretében öt éven át jelentős összeggel támogatjuk a nyíregyházi sportot, így lettünk névadói az újjáépült Arénának. Azt mondták: ez jó irány és egyezik a cég értékrendjével, s emellett támogatjuk az egyetemet, a VIDOR Fesztivált – fogalmazott a cégvezető, aki októbertől már nyugdíjasként figyeli, hogy változik a város és a gyár, amihez teljes, aktív élete köti.