Színház - A Rádióstól a királyig főszerepek sorában láthatjuk Gulácsi Tamást
Tizenkettedik nyíregyházi évadát kezdte a Móricz Zsigmond Színházban Gulácsi Tamás, melyben rengeteg feladat és kihívás, főszerepek sora várja. Többek között varázslóként, Rádiósként, dadogó királyként és sztriptíztáncossá váló munkanélküli gyári munkásként is láthatjuk a színpadon, a nyíregyházi teátrum 3 tenorja (Gulácsi Tamás, Horváth Viktor és Tar Dániel) pedig december 13-án első ízben ad a nagyszínpadon karácsonyi koncertet.
Műfajilag is változatos lesz számára a 2024/2025-ös évad: mesejáték, ifjúságnak (is) szóló drámai színdarab, mese- és Broadway-musical, dráma és vígjáték egyaránt szerepel a repertoárban.
– Főszerepek sora vár, ami egyrészt elismerést, másrészt komoly feladatokat és nagy kihívást jelent.
– Az OZ nem fő-, hanem kisebb szerep, van időm közben más előadások szövegét tanulni... – replikázik mosolyogva.
– A májusi beszélgetésünket ezzel a mondattal fejezted be: „Állnak előttem kihívások, mégpedig több típusú, és nem feltétlenül csak szakmai kihívások. Ezt azonban majd egy következő beszélgetésben fejteném ki.” Tehát?
– Szerintem abban bíztam, hogy nem lesz következő beszélgetés és akkor nem kell róla beszélni... (nevet)
– A főszerepek sora, rengeteg előadással párosulva önmagában is kihívás.
– Ez így van, nagyon sok áldozattal és lemondással is jár. A civil életem, ha nem is teljesen, de rettenetesen leredukálódik. Tavasszal még nem volt szó arról, hogy szerepet kapok A padlásban. Kaposváron már játszottam a Rádióst 14 évvel ezelőtt, akkor volt itt az ideje. De az nem volt egy jó időszak. A padlásnál indult egy mélyrepülés, ezért is volt izgalmas újra találkozni vele, mintha az élet egy témazáró dolgozatot adott volna: most hogyan állok azokkal a problémákkal. Újra megjelentek ugyanazok az érzések, hangulatok, szorongások, feszültségek... A psziché nem felejt... Immár jelentős önismerettel, megnövekedett fegyverarzenállal találtam magam, majdnem ugyanannak a háborúnak a közepén, csak most pontosan tudtam, hogy magammal harcolok. Nem volt könnyű most sem, de szerintem sikerült letennem a fegyvert... És az élet most egy gégegyulladással is megkínált a próbafolyamat közben, ami miatt az is kérdéses volt, hogy egyáltalán el tudom-e énekelni a dalokat a premieren.
– Tehát nem is a szereppel küzdöttél, hanem a múlt emlékeivel?
– Zanzásítva én is így fogalmaznám meg.
Az évadot tekintve van bennem egy másfajta félelem is – ezt is említhetjük a kihívások között –, hogy attól tartok, ha ilyen sokat látnak színpadon a nézők, akkor egyszer csak meg fognak unni.
– Gulácsi Tamást nem lehet megunni!
– Jólesik, köszi. De évad végén is beszélgessünk majd erről... Ha ők nem is, én biztos unni fogom magam. (nevet)
Az élet ezt most így hozta, meg kell küzdenem vele, meg kell őriznem az ép elmémet, a testem egészségét – és ez bizony nagyon sok civil áldozattal jár, mert a színpadi jelenlétből, meg a színpadi tartalomból valószínűleg nem fogok engedni, az belém van égve. Olyan régóta csinálom, hogy a tőlem megszokott színvonalat mindenképpen hozni akarom. Igazából nem is tudom, hogy lehet máshogy csinálni...
– Szeretsz varázsló lenni?
– Ez volt az első szerepem, amikor 11 évvel ezelőtt ideszerződtem. Amikor az ember bekerül egy új helyre, akkor bizonyítani akar. Biztonságos közeget teremtett, hogy nincs túl nagy szerepem, és tudom kicsit a nézőtérről figyelni a dolgokat... A mostani tudásommal azért föltuningoltam a szerepet. Aztán hátha tíz év múlva újra elővesszük… Kíváncsi lennék, akkor milyen lenne Oszkár Zöld.
– Megnézhettem az elsődlegesen diákoknak szánt Jeruzsálem című előadást. Úgy gondolom, felnőtteknek is érdemes lenne játszani.
– A Lázár Ervin Programban mutatjuk be a megye szinte minden kistelepülésén, ahol csak lehet. Úgy vesszük észre, szeretik a gyerekek, jönnek velünk. A cél az, hogy velünk együtt gondolkozzanak, lássanak ilyen típusú színházat is. Igen, jó lenne, ha felnőtt közönség is láthatná.
– A Rádiós mennyire áll közel hozzád?
– Anita (Tamás felesége, Kosik Anita színművész – a szerk.) szentül állítja, hogy én magam vagyok a Rádiós. Szerinte nem nagyon kell semmit csinálnom ebben a szerepben, egyszerűen ez az ember vagyok. Az a fajta keresés, kíváncsiság, ami a Rádióst jellemzi, bennem is megvan. Nagyon érdekel a világ, az univerzum és ami mögötte van... (csibészes mosoly az arcán) Sokszor én sem láttam meg, ami az orrom előtt volt. Inkább a képzeletemben éltem, nem pedig két lábon, a földön. Ha láttam is, hogy ott a szerelem az orrom előtt, nem mertem megtenni azokat a lépéseket, amelyek egy párkapcsolathoz vezetnek, inkább szorongtam, feszengtem, ezáltal lemaradtam sok mindenről. Jóról, rosszról...
– Mi A padlás titka?
– Nagyon jó kérdés. Ez egy nagyon kedves történet, nagyon eltalált dalokkal, amelyek a szívünk mélyére nyúlnak. Jólesik az az egyszerű igazság, hogy a jók nyerik a döntő nagy csatát, a támadót a várból kidobják, ha már a mindennapi életünk nem erről szól... Jó visszagondolni a múltunkra és azokra a szeretteinkre, akik már nem lehetnek köztünk. Sok összetevős titok lengi körül A padlást.
– Előzetesen melyiket érzed kiemelkedőnek vagy kihívásnak?
– Mindegyiket. A király beszédét nagyon várom, mint a nyíregyházi Colin Firth – utal nevetve Anita ezzel kapcsolatos megfogalmazására. Az elmúlt időben inkább a szórakoztatásban kellett megtalálnom azokat a mélységeket, amelyek ott lapulnak mindenhol. A király beszéde komoly történet, persze humoros oldallal megspékelve. Az Alul semmi a vetkőzés miatt kihívás. A közösségi médiák miatt ugyanis olyan testképek élnek a fejünkben, amelyeknek az elérése a valóságban irgalmatlan nehéz, annyira komoly szintű odafigyelést igényel a táplálkozásban, a regenerálódásban, a munkában. Bizonyos korban pedig szinte lehetetlen teljesíteni.
– A király beszédében újra együtt látható a Főfőnökben nagy sikert aratott páros, azaz te és Horváth László Attila.
– Egy ilyen kaliberű színésszel, mint Lackó, mindig nagy öröm játszani. Szerintem jó közöttünk a kémia. Nagyon várom a közös munkát. Hosszú perceken keresztül tudunk egymás mellett, tartalmas csöndben ülni a büfé teraszán. Ritka ez. Szeretem.
– Aranylakodalom...
– Az az évad vége. Addig életben kell maradnom. (nevet) És hát a Legénybúcsú sikere után nem tehetjük lejjebb a lécet! Induljon jól ez a nyár mindenkinek! Erre az Aranylakodalom tökéletes. Ha Isten is velünk van, akkor az előadásaim száma ebben az évadban eléri a 200-at!
(Szerző: Kováts Dénes)
