A Móricz Zsigmond Színház művészei karácsony előtt, a két ünnep között és szilveszterkor is színpadra lépnek. Két házaspárral beszélgettem, s kiderült: a karácsonyi káposzta mindkét családban jelen van, bár másféleképpen.

Széles Zita és Tóth Zolka a már harmadikos gimnazista Csenge lányukkal otthon töltik a karácsonyt, közösen öltöztetik a fenyőfát, együtt főznek, s majd barátokkal szilvesztereznek.

Széles Zita

– Zita vagy Zolka a főszakács?

Zolka: – Ha én lennék, nagyon rosszul járna a család. Ziti főz, én a keze alá dolgozom.

Zita: – Karácsony esti kedvencünk a rakott káposzta savanyú káposztából, ami Zolkáéknál emberöltőket átívelő hagyomány.

Zolka: – Nagymamám receptje alapján készül, az ő halála után drága keresztapám, Kepu, azaz Kameniczky László vette át a stafétát, az ő elhunytával pedig átszállt a feladat Zitára, aki ugyanolyan finoman készíti el.

Zita: – A rakott káposztát Keputól tanultam, Csenge lányunk is nagyon szereti, miként a kacsacombot, kacsamellet. Nálunk elég spontán módon alakul a menü, mivel többnyire az utolsó pillanatig játszunk, nem igazán jut idő előzetes tervezésre, vásárlásra. A többi étel annak a függvénye, mi maradt még a boltokban, illetve a fagyasztóban is akad ez-az. A főzés ilyenkor kellemesen együtt töltött idő, Csenge is segít, Zolka is, jól elvagyunk.

Zolka: – A vacsora után jöhet a tiramisu vagy más édesség és valami nasi – bár ezek legfeljebb két napot élnek meg.

– Ajándékozási szokások?

Zolka: – Nálunk a legfontosabb Csenge. Mi rutinosan megvárjuk a leértékeléseket, akkor szoktunk egymásnak vásárolni Zitával.

Zita: – Nagyon romantikusak vagyunk... Valóban a gyerek a lényeg, szeretjük úgy igazán meglepni őt. Nekünk már kevésbé számít az ajándék, attól sokkal többet jelent, hogy együtt vagyunk, díszítjük a fát, nevetünk, társasjátékozunk. Ha valamit nagyon szeretnénk, évad közben összegyűjtjük rá a pénzt és megvesszük.

Zolka: – Tavaly sikerült alaposan meglepni Csengét, mert az ajándéka nem jött meg időben, így a karácsonyfa alatt nem volt semmi, csak egy általunk írt versike arról, hogy miért nincs még karácsonyi ajándéka.

– Eddig milyen az évadotok, s mi várható?

Zolka: – Nekem egy kicsit húzós augusztus 4. óta: előadások sora, közben három bemutató (Az öreg hölgy látogatása, Életrevalók, Bolha a fülbe), december 22-re elővesszük a Ma este megbukunk vígjátékot. Januárban kezdjük próbálni a Don Juant, premierje február 24-én lesz. Az Anconai szerelmeseket június 8-án mutatjuk be.

Zita: – Két bemutatóm volt eddig, a Pinokkió és a Bolha a fülbe, és még lesz kettő. A Macskajátékot március 8-án mutatjuk be, a Nők az idegösszeomlás szélén premierje április 26-án lesz. Mindemellett mindkettőnknek ott lesznek a futó darabok is, szóval vannak feladataink.

Tóth Zolka

*

Gulácsi Tamás és Kosik Anita sem tétlenkedhet: Tamás december 18. és 31. között ötféle előadásban hétszer, míg Anita négy különböző szerepben hatszor lép színpadra. A Delilában, a Legénybúcsúban és a Szindbád-beli óévbúcsúztatón mindketten.

Kosik Anita

Anita: – Már egy ideje az a bevett gyakorlat, hogy szenteste itthon vagyunk kettesben, utána utazunk Békéscsabára Tomi szüleihez, majd átmegyünk Ecserre az enyéimhez. Aztán jövünk gyorsan vissza, mert 27-én előadás.

Tamás: – Nem arról szól tehát, hogy csöndben elüldögélünk, és meredünk a tévé előtt, esetleg olvasunk. Mindent összevetve mindig jó hangulata van a családi összejöveteleknek, még ha olykor feszültségek is adódnak. Mivel a karácsony előtti napok is a színházról szólnak, sok minden feltorlódik, nem kerülhető ki a hajszolós rész. De most azt találtuk ki, kicsit könnyítve a készülődést, hogy már december elején elkezdjük díszítgetni a lakást, ne maradjon minden az utolsó pillanatra. Igazi, nagy bevett szokásaink nincsenek, leszámítva a fadíszítést és ünnepibb ételek készítését. Most kacsa lesz nálunk is, akár a Családi játszmákban.

– Ki a szakács?

Anita: – Karácsonykor én, Tomi az előkészületekben jeleskedik. Egyébként megtanult főzni, nem is rosszul, hanem jól! Gyanítom, együtt csináljuk majd, még nem beszéltük meg.

Tamás: – Kétségtelen, hogy nem dob ki a konyha magából, nem ijedek meg, ha valamilyen bonyolultabb recept ugrik elém. Békéscsabán a töltött káposzta nem maradhat el, sültes tálak követik. Persze mielőtt bármihez hozzáfogunk, jön a kedvencem, kaláccsal fokhagyma. Nem tudom, bevett békéscsabai szokás-e, de Gulácsiéknál az.

– Ajándékozás?

Tamás: – Már egy ideje lekorlátoztuk, a családban a felnőttek nem ajándékoznak, maximum nagyon apróságokat. Bár ezt anyósomnak nem nagyon sikerül betartania.

Anita: – Igen, visszafogtuk a vad költekezést az utóbbi években, mert a december után jön egy január is, akármilyen hihetetlen ez a pirosba-zöldbe borult lakás közepén. Pedig imádok ajándékot venni – egész évben gyűjtögetem az ötleteket. Én is szoktam sugallani ezt-azt bősz kacsintgatások közepette, hogy Tominak könnyebb dolga legyen. Amúgy sem rossz dolog kimondani, mire vágyom. Tomi nem ilyen.

Tamás: – Nekem tényleg nehéz, többnyire magam sem tudom, mit vennék. A gyerekek persze más téma, hiszen a bátyáméknak van egy kislánya, Anita öccsének két kisgyereke, ők azért nagy ajándékot kapnak. Gulácsi Karácsony Tamásnak hív Anita – mert én nagyon szeretem a karácsonyt. Gyerekkoromban nem nagyon sikerült meglepni, 6-7 ajándékot szagoltam ki. Nem azért, mert kutakodtam utána, de valami véletlen folytán mindig kiderült és ez elszomorított, mert szerettem, szeretem a meglepetéseket.

– Milyen feladatok várnak rátok?

Anita: – Az említett decemberi előadások, az óévbúcsúztató a Szindbádban, januárban a Delila és a Családi játszmák, A Szépség és a Szörnyeteg próbafolyamata, február 9-én mutatjuk be. Utána jön a Nők az idegösszeomlás szélén, aztán Tomival megint szakítunk az Anconaiban. Vagy nem? Ki tudja...

Tamás: – Januárban Delila és Bolha a fülbe, emellett A Szépség és a Szörnyeteg, amit várok már, én leszek a Szörnyeteg. Nagyon régen játszottam mesét, a nagyszínpadon talán soha. Azután jön az Anconai szerelmesek.

Gulácsi Tamás

(Szerző: Kováts Dénes)