Színpadon és otthon is gyakorolja az apaszerepet Mészáros Árpád Zsolt

Mészáros Árpád Zsolt hazajár Nyíregyházára, illetve a Móricz Zsigmond Színházba, és soha nem felejti el hangsúlyozni, hogy mindent szülővárosa teátrumának köszönhet, ahová boldogan jön, ha hívják.

Nagy kedvvel és szeretettel játszik együtt korábbi és jelenlegi kollégáival, hogy örömet szerezzen a nyíregyházi színházrajongóknak. Mostanában a Kapj el, ha tudsz musicalben láthatjuk, de további előadásokban is színpadra lép majd.

– Apaszerepet gyakran osztanak rád a színpadon?

– Előfordult párszor az elmúlt 35 esztendő alatt. Amikor fiatalon kell eljátszani, és még nincs a színésznek személyes tapasztalata, illetve ebből meríthető eszköztára, akkor sem okoz gondot, hiszen ez a szakmánk. Persze mindez valójában nem is a jól vagy nem jól alakítás kérdésköre, mert a lényegi különbség az, hogy gyakorló apaként többet tudunk beletenni az átélt érzelmekből, így a lelkünknek is jutalomjáték egy ilyen szerep.

– Milyen érzés egy svihák apjának lenni? Például a Kapj el, ha tudsz előadásban.

– Szerintem igazából nem gazember sem az idősebbik Frank Abagnale, akit én formálok meg, sem a fiatalabb, akit Jenővári Miklós, mert valahol a körülmények vitték őket arra az útra, amelyre rákényszerültek a gazdaság-pénzügyi válság sújtotta Amerikában. Túl akarják élni ezt az időszakot, bár kétségtelen, ehhez nem a legtörvényesebb utat választják. A szituáció napjainkban is sokfelé ismerős... Színészileg nagyon jó szerep az enyém is.

Tartalmas próbafolyamat áll mögöttünk, minőségi együttlétek jellemezték, megvolt közöttünk a kémia. Alkotók, szereplők, rendezés – csak pozitívumokat tudok mondani mindenről! Feltétlenül ki kell emelni, hogy a fiam, Frank junior szerepére telitalálat Jenővári Miklós, akit korunk Petőfijének is szoktam nevezni... Jónéhány színpadon megfordulok, sok fiatal színész között, így bátran kijelenthetem: Miki korunk egyik nagy tehetsége, nemzedékének példamutató tudású és magatartású alakja úgy a próbákon, mint az előadások során. Remek színművész, és fantasztikusan énekel!

– Feltételezem, hogy a Kapj el, ha tudsz musicalként igazán kedvedre való...

– Az, hogy remek dalok hangzanak el az előadás során, külön öröm számomra. A film is nagyon jó, Spielberg rendezte, valós történeten alapul, szeretem az ilyeneket. Szellemes, humoros, keserű. Egy társadalmi réteget, tagjainak helyezkedését, kapálózását, próbálkozásait is bemutatja. Ismered a történetet: két kisegér beleesett a tejbe. Az egyik feladta, belefúlt, a másik addig taposott, míg vajat nem köpült belőle, és kimászott. Szerinted melyik egér vagyunk mi?

– Jelent pluszt a színésznek, ha egy magyarországi ősbemutató részese?

– Nemcsak plusz doppingszer és nagy felelősség, de kicsit talán nagyképűvé is teheti, ha arra gondol: a színháztörténet lapjain ott áll majd, hogy Magyarországon mi állítottuk színpadra először ezt a Broadway-darabot. Szépen játszható pillanatok vannak benne, klassz a zenéje, minden résztvevő jól meg tudja mutatni magát benne.

– Luigiként részese voltál korábban a hihetetlen közönségsikert aratott Anconai szerelmesek előadásainak, idén júliusban pedig a koncertváltozatnak is fellépője leszel a Rózsakert Szabadtéri Színpadon. Várod?

– Mindenki életében meghatározó szerepet játszott az Anconai szerelmesek. Mind a kettő. Annakidején nyüstöltem itt, Nyíregyházán az akkori igazgató urat, hogy játsszunk minél több musicalt, zenés darabot, ezek közé tartozott az Anconai is. Nagy szerelem, közös őrület volt, bárkivel szó esik róla, mosoly jelenik meg az arcokon. Imádom az olasz dalokat, édesanyám nagy „szerelme” volt Gianni Morandi, akivel volt szerencsém egy színpadon állni. Meghívott a birtokára is, és éppen most tárgyalunk arról, hogy legyen a sztárvendégem a MÁZS50 nagykoncertemen 2024. március 17-én az Arénában.

Az Anconai koncertelőadáson is a zene a lényeg, remek dalok hangzanak fel, lesz dráma és humor. Simogatja a lelket, ahogy együtt élünk majd a közönséggel! Nem várok tőle többet, mint ami lesz: egy tuti jó, sikeres előadás – mindenki örömére.

– Nyáron újra jön a Spamalot, avagy a Gyalog galopp musical is.

– Jó étlapja van a Móricz Zsigmond Színháznak, sok minden szerepel rajta, így ez az angol humorral teli darab is. Ezúton invitálok mindenkit, jöjjön, nézze meg előadásainkat, hívja el másutt élő barátait is a Rózsakertbe!

– Az apasággal kezdtük, ezzel is fejezzük be: hogy van a legkisebb gyermeked?

– Az is csoda, hogy van, mert korábban azt mondták, a páromnak, Krisztának nem lehet gyermeke. És íme, február elején ide érkezett a Kárpátok közepébe, a Pilis gyomrába, földünk szívébe Ámor! Azt csinálja, amit kell: eszik, alszik, mosolyog, ha van valami a pelenkában, jelzi, amúgy feleslegesen nem sír, nagy örömet hozott népes családunkba. Büszke vagyok arra, hogy ötgyermekes apa vagyok, életem korábbi társaival is jó a viszonyom. Bendegúz az idén már 27 éves, Rózsa 17, Merse 12, Árpád pedig 8. Hihetetlen családom van, a gyermekeim már nagyon várták kistestvérüket, s bármikor készen állnak arra, hogy besegítsenek. Ennél nagyobb boldogság nincs egy apa számára! Azért élek, azért igyekeztem megfelelő egzisztenciát teremteni, hogy büszkék legyenek rám, és legyen jó, örömteli az életük.

– A jelek szerint jól érzed magad a bőrödben...

– Valóban. Szép családom van, szülővárosom színházában is felléphetek, miként országszerte többfelé, készülök egy új lemezre és a jövő évi MÁZS50 koncertre. Nem unatkozom!

Szerző: Kováts Dénes