Szűcs Nóra volt az egyik tehetséges-szerencsés lány, aki feltűnt a kamerák kereszttüzében. Nóra 13 éve hódol a néptánc iránti szenvedélyének. A gyönyörű lány jelenleg a Debreceni Egyetem andragógia szakán tanul, korábban a nyíregyházi Krúdy Gyula Gimnázium diákja volt. Nóri örömmel mesélt a felkészülési időszakról, a próbákról és az élő adások kulisszatitkaiba is beavatott.

– A Parno Graszt már korábban is jó kapcsolatot ápolt a Nyírség Táncegyüttessel, s most, hogy ilyen megméretettés előtt álltak, úgy gondolták, színesíthetnénk produkciójukat, így adódott lehetőségünk a közös munkára – mesélte mosolyogva a kezdetekről Nóri.

VIDÁM HANGULATÚ PRÓBÁK

– Milyenek voltak a próbák, hogyan készültetek az élő adásokra?

– A próbák kivétel nélkül jó hangulatban és sok nevetés társaságában zajlottak, akár a mi próbatermünkben, akár a Parno Grasztnál, Paszabon. Az otthon készült tévés riportok készítésekor mi is Paszabon vendégeskedtünk, ahol nagyon kedves és barátságos fogadtatásban részesültünk. Az élő adást több kamera-, fény-, valamint hangpróba is megelőzte a tökéletes szereplés érdekében, melyekre már Budapesten az MTVA stúdiójában került sor. Ezek a körülmények eleinte mindannyiunk számára szokatlan terepet jelentettek, de a próbák során sikerült közösen feloldódni az új közegben, s végül együtt átadni a közönségnek, amit szerettünk volna. (mosolyog)

NÉPI ÉS CIGÁNY TÁNCOK ÖTVÖZÉSE

– Hogyan álltak össze a koreográfiák, milyen elemeket, stílusokat ötvöztetek bennük?

– A cél mindenképpen az volt, hogy azokat a bizakodó gondolatokat és a pozitív életérzést, amit dalával közvetít a Parno Graszt, valahogyan mozgásban kifejezzük, s táncunkkal alátámasszuk. A koreográfiánk alapját a néptánc adja, ezekből is főleg erdélyi forgatósok elemei láthatóak, valamint egy pár lépés erejéig cigány táncok is megjelennek. Használtuk néhol a mozdulatok lassításait, s egy-két emeléssel tettük színesebbé táncunkat.
Demarcsek Zsuzsa és Demarcsek György ötletei alapozták meg a koreográfiát, s a közös próbálkozások és gondolatok alakították ki a végleges verziót.

NÓRI A TÁNCNAK ÉL

– Milyen érzés volt számodra ekkora közönség előtt táncolni?

– Annak ellenére, hogy táncosként sokszor szerepeltem már nagyközönség előtt, akár szólóban, akár az együttes tagjaként, most is izgulva léptem színpadra. Igazából minden megmérettetés előtt ugyanazt élem át, izgulok és kavarognak a fejemben a lépések, a mozdulatok. Azonban, amint a színpadra lépek és elkezdődik az előadás, elillan a félelmem és csak a táncnak élek, nem számít mekkora közönség előtt kell szerepelnem.

 

A DÖNTŐBEN MÁR CSAK A NÉZŐTÉRRŐL IZGULNAK

– A döntőben a táncosok már nem állnak színpadra a műsor során. Ettől függetlenül tovább követitek a Parno Graszt útját?

– Erre egyértelműen igen a válasz! A verseny szabályzata szerint a döntőben már csak ők állhatnak színpadra, mivel a produkció maximális létszáma 6 fő, így a végső megmérettetésen mi már a stúdió nézőteréről fogunk velük és értük izgulni. Örömmel tölt el bennünket, hogy közelebbről is megismerhettük a zenekart. Az elmúlt hetek közös élményei olyan meghatározóak voltak számunkra, hogy mindenképp figyelemmel kísérjük a továbbiakban pályájukat, és reméljük, lesz még lehetőségünk közös munkára.

Izguljunk együtt szombaton megyénk büszkeségéért, a Parno Graszt Zenekarért, és szavazzunk, hogy ők képviselhessék Magyarországot az idei Eurovíziós Dalfesztiválon Stockholmban.

Farkas Fanni