Kuriózum előadásra készülnek a Móricz Zsigmond Színházban: az Idétlen időkig musicalt a nyíregyházi színpadon világszerte az elsők között mutathatják be. A magyar ősbemutató dátuma december 11., a rendező Horváth Illés, színházunk művészeti vezetője.

– Rendezéseid sorában az Idétlen időkig egészen más műfaj, mint a közelmúltban bemutatott Közellenség, vagy az Édes Charity...

– Teljesen más. Bill Murray-vel valószínűleg sokan láthatták a filmet, ikonikus vígjáték volt a ’90-es évek elején, s azóta is rendszeresen játssza a televízió. 2016-ban Londonban, az Old Vic Színházban állították először színpadra a musicaladaptációt, innen indult világhódító útjára. Rendkívül szórakoztató, s egyben nagyon profi előadás, a West Endre és a Broadwayre készült. Az Old Vic a tartalmas előadások nagy hagyományú helyszíne, ahol minőségi színdarabokat láthat a közönség. Egy évvel később került át a Broadwayre, ahol szintén hatalmas sikert aratott. Elnyerte az évad legjobb új musicalje díjat, a főszereplő, Andy Karl pedig Londonban és New Yorkban is a legjobb színészi alakításét, de számtalan más jelölést is kapott az alkotógárda. A nyíregyházi előadás nemcsak Magyarországon, hanem Európában is az elsők között van az ősbemutatók sorában.

– Gondolom, nem kis munka és pénz árán...

– Hatalmas dolog ez, továbbá óriási munka és felelősség számunkra. Általában egy-egy Broadwayrõl induló új musicalt évekig turnéztatnak az eredeti előadás replikájaként, utána a jogokat rendszerint a nagyobb nyelvterületek kapják meg. Ehhez képest az Idétlen időkig musicalt, ami hatalmas siker Londonban, New Yorkban, San Franciscóban és Helsinkiben is, ezúttal mi, a nyíregyházi színpadon állíthatjuk színre!

– Ez a premier színházunk számára kiemelkedő jelentőségű, ugyanakkor hatalmas felelősséggel jár. Nagy a megfelelési kényszer?

– A nagy lehetőségek mindig nagy felelősségvállalással járnak, de hát ugye kockázat és bátorság nélkül győzni csak ritka esetekben lehet... Az egy dolog, hogy megkaptuk a lehetőséget, de úgy kell színpadra állítani, hogy nemzetközi mércével mérve is megfelelően színvonalas, minőségi produktum jöjjön létre. Ha ki tudunk állítani egy ilyen produkciót, az újabb ajtókat nyithat meg számunkra, lényegesen könnyebben tudjuk majd megszerezni újabb színdarabok jogait. Ezzel óriásit tágíthat határain színházunk, s egyben önmagunknak is bizonyíthatjuk, hogy létre tudunk hozni ilyen nívójú előadásokat.

Mindez persze azért lehetséges, mert a Móricz Zsigmond Színház rendelkezik olyan elképesztő tehetségű és tudású, rendkívüli munkabírással megáldott társulattal, akikről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Hihetetlen, amit ez a csapat véghez visz ezekben a hónapokban. Nagyon büszke vagyok rájuk és hálás vagyok nekik!

– Miben más ez a musical, mint a megszokottak?

– Különleges szerkezetű és nagyon gazdag a zenéje, a hagyományosabb musicalektől eltérően pedig a dalok nem csupán jelenetváltó zenei betétek. Legtöbbször énekelve megyünk tovább a cselekménnyel, miközben változik a szín, a szereplők. Szinte megállás nélkül szól a zene. Nagyon modern, lendületes, gazdag, igényes zenei világa van, rockoperai stílusjegyekkel, megtanulni is kihívás. A társulattól rengeteg munkát, elhivatottságot, tehetséget, kitartást és gyorsaságot igényel. Olyan bonyolult kórusművek is elhangzanak benne, amilyeneket ebben a színházban még nem hallhatott közönség. Mindehhez társul majd az izgalmas látványvilág is, Barta Viktória koreográfus profizmusa és energiái óriási lendületet adnak az előadásnak. 

A történet főhőse, Phil, a híres televíziós meteorológus egy amerikai kisvárosból kénytelen tudósítani a helyi népszokás: a Mormota-nap eseményéről. Az életunt és cinikus alaknak nincs ínyére a feladat, alig várja, hogy megszabaduljon a lenézett, idealista vidéki lakosoktól és hazatérhessen. Egy váratlan hóvihar azonban útját állja, így kénytelen még egy éjszakát tölteni az utálatos helyen. Másnap reggel viszont ugyanarra a napra ébred, ami már egyszer véget ért. És újra, és újra. Minden reggel ugyanaz a dal csendül fel a hotelszoba rádiójából, és már megint: Mormota-nap van...!!! Időhurokba került, amiből sehogy sem tud szabadulni...

– Ki lesz a főszereplő, a nyíregyházi Bill Murray, még inkább Andy Karl?

– Gulácsi Tamás. Mivel Londonban és a Broadwayen is Andy játszotta a főszerepet, tudomásom szerint õ a világon az első öt színművész között van, akinek ez színházban megadatik.

– Úgy gondolom, nemcsak színházunk egészének, de neked és Tamásnak személy szerint is hatalmas, hírnévnövelő lehetőség az Idétlen időkig.

– Most még csak a nagyon nagy felelősség súlyát érzem magamon, mert ha valami balul sül el, akkor az pontosan az ellenkező hatást válthatja ki.

– Mikor leszel elégedett?

– Ha az ember megálmodik valamit, akkor azt lerajzolja, megbeszéli, eltervezi, de hogy végül mennyit sikerül megvalósítani mindebből, az sok tényező függvénye, a vágyakat többnyire kompromisszumokkal kell méretre szabni. Nagyon remélem, hogy a színpadra állított előadás közel lesz ahhoz, amit elképzeltem. Ha megvalósul, akkor büszke lehet a nyíregyházi közönség, olyan látványban, hangzásban és színházi élményben lesz része, ami az országban egyedülálló.

(Szerző: Kováts Dénes)