1865. március 25-én született Balassagyarmaton. Középiskoláit Pozsonyban végezte, majd a mödlingi katonai akadémia elvégzése után, mint hadnagy a 12. huszároknál kezdte meg pályafutását, késõbb a 14. huszárezredben szolgált 19 évet. 1907-ben, mint százados vonult nyugalomba, majd a palánkai méntelep felügyelõje lett. 1914-ben érdemei elismeréséül õrnaggyá léptették elõ. 1917-ben vált meg végleg a katonai pályától, ekkor telepedett le feleségével és két nagylányával Sóstóhegyen.

Új élethivatást talált a cserkészetben, és a sorstól még egy negyedszázadot kapott, hogy a liliomos zászló alatt tevékenykedjék. 1926-ban a Magyar Cserkészszövetség Szabolcs vármegyei Intézõ Bizottságának elnökévé is megválasztották. A cserkészet bearanyozta öregkorát. Sok-sok szabolcsi cserkésztõl vette ki a fogadalmat, akik körében nagyon népszerû volt. 1935-ben, a hetvenedik születésnapja alkalmából egy titokban elõkészített, kedves ünneppel lepték meg. Tamáska Endre köszöntõjében megjegyezte: „Buttler Sándor azon kevesek közül való, akik a cserkészéletet teljesen élik”. A Baross cserkészek csapata, amely híres volt a fúvós zenekaráról, a vármegye fõcserkészének névnapján szerenáddal kedveskedett. A nyíregyházi csapatok egyik ünnepségén a mûsort konferáló egy alkalmi rigmussal lepte meg: „A mi jó elnökünk az Isten éltesse, álmainak álmát, Nagymagyarországát cserkészei élén õ még megérhesse”.
Életének 77. évében, 1942. március 12-én hunyt el. Koporsóját huszárok és cserkészek díszkísérete mellett vitték az Északi temetõbe, ahol Máczay Lajos, az Evangélikus Kossuth Gimnázium vallástanára és cserkészparancsnoka mondott búcsúbeszédet. Az elhunytat végakaratához híven cserkészegyenruhájában temették el. Síremlékén a neve alatt egy cserkészliliom látható.

(Szerzõ: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)