A trianoni békedekrétum centenáriumi esztendejét nem szerette volna a XX. század egyik nagy történelmi tragédiáját bemutató tárlat nélkül zárni a Jósa András Múzeum. Júniusban, a Nemzeti Összetartozás Napján nem volt erre alkalom, így őszi esemény lett a kamarakiállítás megnyitója.

Az I. világháborúból vesztesként kikerülő Magyarország fájdalmas gyászát, a történelmi körülményeket igazoló térképeket, fotókat, zászlókat és jelvényeket gyűjtötték össze a Jósa András Múzeumban nyitott kamarakiállításban. A bemutató magángyűjtők, a Jósa múzeum és a Kállay Gyűjtemény anyagából állt össze.

„Szerettük volna magát a trianoni békediktátumot követő nemzeti gyásznak a hangulatát, illetve azt a kétségbeesett kiútkeresést bemutatni, ami igazából a 20-as, 30-as éveket jellemezte. Magáról, a békediktátum aláírásáról konkrét anyagunk nincs, de az ezt követő időszakból, egészen közeli időpontból, már a 20-as, 22-es évből is van anyag, mert annyira nagy trauma volt ez, hogy még az amerikai magyar költők is protestáló verseskötetet írtak a trianoni békediktátum ellen, és a kiállításban ez a tárgy is szerepel” – fogalmazott a kiállítás kurátora.

A júniusi aláírás után a magyar nemzetgyűlés 1920. november 15-én ratifikálta, és 1921 júliusában hirdette ki a békediktátumot. Ha ez nem történik meg, megszállás következhetett volna Magyarországon.

A határvonalak átrajzolása 23 millió embert érintett, nyilván máig ható ellenérzés és tiltakozás tapasztalható a történtekkel szemben, melynek feldolgozása a mai napig nem történt meg.

„Nem gyászolni jöttünk Trianont, hanem együttes gondolkodással megérteni. Túléltük a túlélhetetlent. Trianont ismerni kell, mert e halálos tapasztalat életet jelent számunkra. Tehát közös érdekünk is, hogy minél többet tudjunk Trianonról. Akkor sem lehettünk jelen a rólunk szóló döntés meghozatalánál, ahogy sajnos manapság is döntések jönnek-mennek, és nagyon sokszor nem vagyunk ott. Trianon vesztesnek, győztesnek egyaránt csapda. Trianon tanulság a megmaradás tapasztalatára. Trianont nekünk okosan és kellő alázattal, tisztelettel kell szemlélni. A szándék – sajnos – gyilkos szándék volt” – mondta megnyitóbeszédében dr. Rémiás Tibor, a Jósa András Múzeum igazgatója.

Lakosságunk 63, területünk 72 százalékát veszítettük el. De nagy volt az utak, vasutak, mezőgazdasági és ipari területekben szenvedett kár is, nem beszélve arról, hogy az erdők 86%-a került határon túlra, az 1920. június 4-én aláírt dokumentumok értelmében. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye különösen megszenvedte Trianont, mégsem található helyi múzeumi gyűjteményekben a témához kapcsolódó anyag.

Csupán az 1920-21-es esztendőt követő időszakról, az irredentizmus, a revízió kérdéséhez tartozó dokumentumok érhetők el a múzeumi raktárakban – fogalmazott a kiállítás kurátora.

A megnyitó után a katasztrófavédelmi igazgatóság dolgozóinak, pandémia idején tapasztalt áldozatos munkáját köszönte meg a Jósa András Múzeum mindhárom intézményükbe érvényes 100 darab családi jeggyel.