Tavaly 16 506 személyi sérüléssel járó és 556 halálos közlekedési baleset történt Magyarországon. Ezek száma ráadásul évek óta alig változik. Van, hogy emberi felelõtlenség miatt következnek be, de ahogy a Nyíregyházán élõ dr. Kemény Lajos igazságügyi gépjármû-közlekedési mûszaki szakértõ is hangsúlyozza, egy balesetnek mindig több oka van...

NEM AKARATTAL KÖVETTÉK EL

Ott jártamkor az 1326. szakvéleményét írta. Harminc éve foglalkozik balesetelemzéssel, de már az 1960-as évek elején elkezdett érdeklõdni a mûszaki szakértõi alapismeretek iránt, amikor megvásárolta Ternai Zoltán professzor egyik könyvét. Az már a sors furcsa fintora, hogy késõbb õ lett a tanára és nála is doktorált. Dr. Kemény Lajos 1980 óta dolgozik igazságügyi mûszaki szakértõként. Feladata, hogy a bíróság, az ügyészség, a rendõrség vagy a jogszabályban meghatározott más hatóság kirendelése esetén – vagy megbízás alapján – szakvéleményével segítse a tényállás megállapítását, a szakkérdés eldöntését.
– Akik az ilyen ügyekben elkövetõkké válnak, nem gengszterek, nem akarták elütni a gyalogost, vagy éppen nem szándékosan mentek neki egy másik autónak, hanem figyelmetlenek voltak, vagy bármi egyéb tényezõ közbeszólt. A halálos balesetek esetében a rendõrség számára kötelezõ a szakértõ bevonása, hiszen ilyenkor – legalább sajnos az egyik fél – már nem tudja elmondani, mi történt – magyarázza.

Balesetrekonstruálás közben 

MILLIÓ MELLÉKLET

– Egyszerre maximum két baleseten szoktam dolgozni. Általában ezekkel kelek, ezekkel fekszem. Gondolkodom rajtuk éjjel, nappal. A munkának egyébként megvan a sorrendje. Mindig a legbiztosabbal kezdem, ami a rendõri anyag, vagyis a helyszínrajz, a fényképek. Átrágom magam rajtuk, megnézem, egyeznek-e ezek. Leírom, hogy vannak összetörve a jármûvek. Ebbõl megtudom, hogy érintkeztek, milyen pontokkal. Az elütési helyet is megvizsgálom, jó, amit a helyszínelõ rendõr megállapított? Ha ez megvan, jön a sebesség, majd a féktávolság. Összevetem az ott megengedett sebességgel. Számolgatok, hogy milyen sebességgel tudta volna elkerülni a balesetet, hol fékezett a valóságban, mikor és hol kellett volna, és egyáltalán látta-e már az elébe kanyarodó másik gépkocsit. Ebbõl aztán születik egy szakvélemény, millió melléklettel.

A LEGAPRÓBB NYOM IS SEGÍTHET

– Általában nehezebb, hosszabb munkát igénylõ eseteken dolgozom, amelyek 75 százaléka balesetekkel kapcsolatos – folytatja a szakértõ. – Mikor bekövetkezik a baj, kimegyek a helyszínre és egy szemlebizottság tagjaként elemzem, rekonstruálom a történéseket. Ha a kirendelés késõbb történik, az a jobbik eset, ha még megvan az autó, tudok beszélni a résztvevõkkel, akik elmondják, mi történt. Nekik mindig mûszaki kérdéseket teszek fel, mint például hogy mennyire nyomta a féket, hogy érezte a pedált, esetleg „kalapált” a lába alatt a fékpedál? Volt abs, vagy nem? Persze elõfordulhat az is, hogy már nagyon régen történt a baleset, akár azóta az egyik jármûvet el is adták, a sérültet eltemették és semmi nem maradt a tragédia után, csak a képek. Van, hogy ennyibõl kell dolgoznunk. Egy szakvélemény elkészítése általában két hétig, munkaórában 20–40 óráig is eltart. Elõfordul, hogy 10 órát csak az vesz el, hogy átnézzük a fényképeket, digitálisan babráljuk, hogy hátha valamit még fel tudunk fedezni, ami elkerülte a figyelmünket.

„A LÁBAM RESZKETETT”

– Még mindig emlékszem az elsõ ügyemre. A Tiszavasvári úton egy busz ütött el egy gyalogost. A lábam reszketett, mikor megláttam, hogy ott fekszik a halott az autóbusz kerekeinél, de végeznem kellett a munkámat, nézni a féknyomot, és azt, hogy milyen ponton ütköztek, érintkeztek. Persze, sok ilyen ügy van, ami megmaradt bennem. Említhetném a Sóstói úti balesetet is, amelyben volt egy „takarókocsi” és így ütközés következett be. Ezt kell kibogozni, hogy mi történhetett, ugyanis ha a takaróautó csak fél méterrel állt volna kintebb, már másképp látták volna egymást a balesetet elszenvedettek. Olyan is lehet, hogy bizonyítékok hiányában nem tudom megállapítani, mi történhetett. Egyszer kiküldte nekem a bíróság egy Dunántúlon történt baleset aktáit. Az eset arról szólt, hogy az autópálya fölött ment le a nap, amikor egy hölgy az autójával egy emelkedõn haladt fölfelé – az emelkedõ az autópálya fölötti hídra vezetett rá – és elsodort egy gyerekkocsit. A tanúk elmondása szerint a sofõr nagyon furcsán viselkedett, csak maga elé nézett. Nekem fel kellett volna vázolnom, hogy hogyan láthatta az autóvezetõ ezt a bizonyos gyerekkocsit az út szélén, de nem lehetett teljes bizonyossággal megmondani. Azt viszont senki nem vette észre, hogy ebben a balesetben a vezetõ hölgynek mûlencséje volt. Nem tudtam ugyan megállapítani, hogy pontosan mi történt, de arra felhívtam a bíróság figyelmét, hogy a mûlencse vakításra roppant érzékeny és mivel a napnyugtával ment szemben a hölgy, ez is okozhatta a balesetet.
A szakértõ azt mondja, a balesetek többsége azért következik be, mert az egyik autós átmegy a baloldali sávba, miközben szembõl jön egy másik gépkocsi, de sokszor a megengedettnél nagyobb sebességgel teszik ezt meg, vagy akár télen a csúszós aszfalton is nyári gumit használnak.

SOKSZOR VÉDTELEN A MOTOROS

– Voltam olyan balesetnél, amelyben egy autó befordult a motoros elé, aki egyébként betartotta a sebességhatárt és összeütköztek. Az ilyen esetek rendszerint tragikus körülménnyel járnak, hiszen az idõ rövidsége miatt a motoros kormányozni nem tud, pedig ahhoz, hogy elkerülje a balesetet, el kellene fordulnia. Megpróbálja megdönteni a motort, de a gumiabroncs tapadását csak egy darabig lehet kihasználni. A motor nekimegy az autó elejének, a motoros pedig fejjel neki a kocsi oldalának. Olyan esettel is találkoztam, amikor a sebességhatár túllépése okozta a bajt. A motoros annyira gyorsan ment, hogy nem tudta bevenni a kanyart és átszállt a temetõ kerítésén. A sírok között állt meg.

„AZ ILYEN ESETEK MEGRÁZNAK”

Dr. Kemény Lajos mialatt apró makettekkel rekonstruál nekem egy balesetet és megmutatja polgári bírósági eljárások piszkozatait, csak egy kérdés jár a fejemben: Hogy éli meg a tragédiát, hiszen ezekkel találkozik nap mint nap?
– Megszokja az ember 30 év alatt – válaszolja. – Amit nem lehet, azok a gyerekbalesetek. Amikor látom a hûtõrácsra feltapadva a csokoládéspapírt, ami a gyerek kezében volt, a szívem elszorul. Vagy amikor kiszalad a gyerek az iskola nagykapuján, arra jön egy autó és elüti. A sofõr ráadásul gyorsan hajt, és érthetetlenül állok a felett is, hogy miért volt nyitva az iskola nagykapuja. Az ilyen esetek mindig megráznak.

FIATALOK KELLENÉNEK

– Hogy mit szeretnék elérni a jövõre nézve? Szeretném, ha lennének fiatalok, akik ezt a szakmát és hivatást választanák, mert mi már nagyon öregek vagyunk. Az igazságügyi gépjármû szakértõk átlagos életkora 60 és a halál között van. Pedig a munkánk érdekes, a nyomozáshoz hasonlít, értékelni és meglátni kell, ami izgalmas. De sajnos sok iskolát kell kijárni ahhoz, hogy valaki balesetet tudjon elemezni, ráadásul a kellõ szakmai megbecsülésünk is hiányzik még – zárta a beszélgetést.

(Szerző: Bruszel Dóra)

(Felső kép: Dr. Kemény Lajos munkában egy baleset helyszínén)