Több mint 250 magyar ajkú cserkész találkozott a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei Tiszabecsen. A résztvevők saját tutajokat építettek, majd útra keltek a Tiszán, hogy szemetet szedjenek és felidézzék a régi cserkészhagyományokat. A világ minden tájáról, összesen négy kontinensről érkeztek a Tisza-partra.

Felhúzták a zászlót a cserkészek a tiszabecsi tutajtáborban, ezzel is jelezve, hogy tíz év után visszatértek Magyarországra. A résztvevők nagy lelkesedéssel készítették saját tutajaikat, hogy aztán közösen induljanak útra. A Külföldi Magyar Cserkészszövetség kezdeményezésében a tutajtábor egy 110 éves magyar cserkészhagyományt tart életben. Legutóbb tíz évvel ezelőtt találkoztak, akkor Jándtól indultak.

100 éves hagyomány

„Ez egy hagyomány, Dél-Amerikában született ’81-ben. Tulajdonképpen 1913-ban Magyarországon történt meg az első tutajtúra a Vág folyón, akkor még Magyarországon, és utána csináltuk tovább Dél-Amerikában ’81-ben, ’91-ben és 2007-ben. 2007-ben lejöttünk a Panama folyón, a vízesések után, nagyon nagy élmény volt mindenki számára, és mikor múltak az évek, közeledett a 2013 és akkor jutott eszünkbe, hogy eltelt száz év az 1913-as tutajtábor óta és miért ne csináljuk meg újra Magyarországon. Elkezdtünk álmodni, álmodni és pont ezt álmodtuk meg, nem gondoltuk, hogy ennyi tutaj lesz” – mesélte Demes Sándor, aki 10 évvel ezelőtt volt a Külföldi Magyar Cserkészszövetség parancsnoka.

2013-ban 183-an vettek részt a centenáriumi táborban, most 2023-ban pedig már több mint 250-en jöttek el a találkozóra, összesen négy kontinensről, Dél- és Észak-Amerikából, Ausztráliából és Európából. A tábor hagyományos mozgó cserkésztábor, csak erdők-mezők helyett a vízen haladnak.

Feltérképezték az útvonalat

„A magyarországi folyókat mindet számításba vettük, az előkészülés során végig is jártuk és így esett a Tiszára a választás, főleg a felső-tiszai szakasztól kezdve. Egy bő hétig úton vagyunk, hogy meglegyen a táv, meglegyen a természetközeliség. Nyilván ennyi tutajnak kell hely és olyan kikötőhely, ami élvezetes, természetközeli és szép. Erre a szakaszra esett a választás, ami különösen izgalmas szakasz, hiszen az első két napban itt a Felső-Tiszának a folyása elég változékony és szakaszonként elég gyors, vannak homokpadok, vannak elsüllyedt fák, amik éppen, hogy csak a víz fodrozódásából látható meg, úgyhogy leginkább az első két napban számítunk egy izgalmasabb evezésre, ráadásul úgy, hogy a cserkészmatrózoknak ez lesz most a vízkeresztelőjük, hiszen tapasztalatuk a legtöbbnek nincs, úgyhogy ez külön kihívás” – mesélte dr. Lauber Dávid cserkésztiszt.

Minden tutajt két kenu kísér, ezek feladata, hogy a segítségükkel szemetet tudjanak szedni a cserkészek, így tisztítva Európa egyik legszennyezettebb folyóját. Az előzetes felmérésekkor látták, hogy például Jánd közelében mekkora szükség van erre az önkéntes munkára.

Álmos vezér korszaka

A tábort minden alkalommal egy kerettörténet köré építik fel a szervezők.

„A keretmesénk idén Álmos vezér korszaka, amikor Álmos vezér próbálja összehozni a különböző törzseket, hogy mielőtt honfoglalásra indulnánk, legyen egy nemzet, ország előtt nemzet. Ez úgy néz ki, hogy ha körülnéztek, fogtok látni különböző színű nyakkendőket, mindegyik nyakkendő az egy törzs és minden törzs épít saját magának egy tutajt, de ugyanakkor a napi jelenetek úgy működnek, hogy muszáj egymást segíteni. Muszáj találkozni, segíteni egymást, evezés közben egymással ebédelnek és vacsoráznak, és így a tábor végére egy egész nemzetet építünk abból a külön 14 törzsből. Az első célunk, hogy kicsit gyakoroljuk a cserkész tudásunkat, építsünk, evezzünk, énekeljünk a tábortüzeknél, második cél, hogy tanuljunk egy kicsit a történelmünkről, ezért használjuk a keretmesét, és a harmadik, hogy egymással ismerkedjünk, mert hiszen egy argentin csapat, aki 2000 km-re van a legközelebbi magyar csapathoz, annak ez egy remek alkalom, hogy gyakorolja a magyar beszédét” – nyilatkozta Vámos István cserkésztiszt, a Külföldi Magyar Cserkészszövetség táborparancsnoka.

Fizikai kihívás, lelki feltöltődés

500 hordó, több ezer csavar és szög, 27 tonna anyag – ezt vitték a folyóhoz, ahol 14 tutajt építettek saját kezűleg, részben hagyományos anyagokból, de 21. századi elemeket is használtak. Miután a cserkészek befejezték a munkát, összegyűltek egy indulás előtti utolsó egyeztetésre. A tábor a fizikai kihívás mellett egy lelki feltöltődést is biztosított a résztvevőknek.

„A fiatalok nagyon nyitottak arra az értékalapú nevelési módszerre, amit mi képviselünk, ami a természetben kevés, ami az isten kapcsolat, ami a közösségi jelenlét, illetve közösségi szolgálaton alapszik, úgyhogy szerencsére egyre több fiatal felismeri ennek az értékét és azt látjuk, hogy növekszik a taglétszámunk is, úgyhogy ebből azt gondoljuk, hogy ez vonzó a fiatalok számára” – mondta Csortán-Szilágyi György, a Magyar Cserkészszövetség országos ügyvezető elnöke. Az összegyűlt táborozók egy istentiszteletet is tartottak az erdőben még vasárnap délután, ahol kicsit elcsendesedtek és felkészültek az előttük álló útra.

Vasárnap délután indultak

Igazi örömünnep volt, amikor a tutajok vasárnap délután útnak indultak, elsőként a Hunor fantázianevű. A cserkészek hat napon át mintegy 100 kilométert tettek meg, majd a fárasztó út után végül Benken kötöttek ki.