Otthontalanság, nélkülözés, társas kapcsolatok hiánya és fokozott fertőzési hajlam. Nyíregyházán hozzávetőlegesen 300-ra becsülik a hajléktalanok számát, közülük 40–50-en vannak, akik életvitelszerűen az utcán élnek. Mivel viselkedésük miatt nehezen fogadják el a normákat, éppen ezért például egy kórházi ellátás megkezdése előtt vagy éppen után is van, hogy inkább megszöknek onnan. Már csak ezek miatt is különösen fontos esetükben a prevenció. A sok más között erre is nagy hangsúlyt fektetnek a Tokaji úti Egészségügyi Centrumban, ahol, ha kell, a hajléktalanokon Doppler-vizsgálatot végeznek – megelőzve ezzel egy későbbi amputációt –, de beállítanak gyógyszereket, ellátnak elhanyagolt, élősködőkkel teli sebeket, vagy éppen ápolnak tumoros betegeket.

Bár korábban is biztosított volt a hajléktalanok háziorvosi ellátása, azonban erre – egy évvel ezelőttig – csak heti 30 órában volt lehetőség Nyíregyházán. Tavaly tavasztól viszont azzal, hogy megnyitotta kapuit az új Egészségügyi Centrum a Tokaji úton, már heti 168 órában (napi 24 órában) fogadják a fedél nélkülieket. Vagyis a háziorvosi ellátás mellett szükség esetén a fekvőbeteg részlegen is gyógyulhatnak. Ez pedig azért is nyújt többet, hiszen egy orvosi vagy kórházi ellátás után a hajléktalanoknak nincs lehetőségük hazamenni a teljes gyógyuláshoz szükséges időre, csak az utca maradhatna. Ezt viszont most kompenzálni tudja az Egészségügyi Centrum, aminek nemcsak orvosi rendelője van, hanem fekvőbeteg részlege is, 10 ággyal.

A Tokaji út 1/D szám alatti épület földszintjén két, különálló részlegből álló Egészségügyi Centrumot alakított ki tavaly tavasszal az önkormányzat. Az egyik részlegben találhatóak a háziorvosi szolgáltatáshoz szükséges helyiségek, az orvosi rendelő, váróterem, fürdető, kötöző, öltöző és raktárak, míg a másik részlegben a 24 órás szolgáltatás biztosításához szükséges helyiségek, öt megfigyelőszoba, orvosi és nővérpihenő, nővérpult, teakonyha, betegétkező és raktárhelyiség.

Folyamatos fertőzésgócot is jelenthetnek

– 25 éve foglalkozom hajléktalanok ellátásával, az eddigi tapasztalataim is azt mutatják, hogy ők nem nagyon tudnak beilleszkedni és a társadalmi szabályokat is nehezen fogadják el. Mivel pedig saját egészségükkel többnyire nem törődnek, sok esetben folyamatos fertőzésgócot is jelenthetnek. Egy egyszerű példával élve: míg egy átlagember, ha valamilyen elváltozást észlel a bőrén, azonnal elmegy egy bőrgyógyászhoz, a hajléktalanok nem – kezdte a beszélgetést dr. Pajkosi Ottó, az Egészségügyi Centrum részlegvezetője.

Komoly kihívásoknak kell eleget tenni

– Az Egészségügyi Centrumot úgy alakították ki, hogy egy lépcsőház választja el a háziorvosi rendelőtől a fekvőbeteg részleget. Ami az előbbit illeti: a korábbihoz képest bővült, nemcsak modernebb lett, hanem nagyobb helyet kapott, több ellátást biztosító helyiségek lettek itt kialakítva és a több diagnosztikai, valamint terápiás eszközzel magasabb színvonalú ellátásra van lehetőség. Ráadásul a helyszínen le tudjuk venni például a vért is, így a laborba már csak a vizsgálandó anyagot küldjük be, az ellátottnak nem kell bemennie.

Dr. Pajkosi Ottó azt mondja, ezekkel együtt már sokkal komolyabb kihívásoknak kell eleget tenniük, akár súlyosabb sebeket ellátni, folyamatosan kötözni.

– Ha a napi forgalmat nézzük, kb. 12–15 beteget látunk el. Itt azonban fontos megemlítenem, hogy nem úgy működünk, mint egy átlagos háziorvosi rendelő. Például itt nem jön szóba a telemedicinális ellátás, csak a jelenléti. Nálunk egy beteg ellátása akár egy órát is igénybe vesz, hiszen mindig kiderülnek további problémák. Sokaknak nincs semmilyen okmánya, vagy éppen van, csak elveszítette, nincs meg a közgyógyellátás jogosultságát igazoló kártyája, vagy nem rendelkezik tb-vel. Dolgozik nálunk egy szociális munkás, õ segít ezeket megoldani. Mivel létrehoztunk egy higiéniai központot, így arra is van lehetőségünk, hogy a hajléktalan személyeket az ellátás megkezdése előtt lezuhanyoztassuk, tisztába tegyük, vagy éppen megnyírjuk.

Folyamatosan tele van a lábadozó részleg

A lábadozó rész 10+2 ággyal működik, ezeken folyamatosan fekszenek betegek – mondja a részlegvezető orvos.

– A mi betegeink általában mind alkoholisták, de ez már egy olyan szint, amikor következményként a demencia is megjelenik. A tapasztalatunk az, hogy többségében itt terminális (végstádiumban) stádiumban lévő tumoros betegek vannak, és olyanok, akiknek szeptikus sebészet által ellátott sebeik keletkeztek, vagyis amelyek nem varrhatók, nem köthetők, hanem nyílt sebek.

Együttműködnek a Periféria Egyesülettel

– A Periféria Egyesület rendszeresen felhívja a figyelmünket olyan hajléktalanokra, akiknek semmi közük a szociális ellátórendszerhez, kint élnek az utcán, vagyis nincsenek kontroll alatt. Őket is megpróbáljuk behozni és kivizsgálni az Egészségügyi Centrumban, ha pedig kell, terápiát beállítani nekik.

Dr. Pajkosi Ottó azt mondja, nagyon fontos, hogy kontroll alatt tudják tartani a hajléktalanokat, hiszen mivel nem foglalkoznak az egészségükkel, így nem marad más, minthogy rájuk erőszakolják a vizsgálatokat.

– Szerencsére rendelkezünk olyan gépparkkal, amelyekkel már lehetőségünk van időben kiszűrni bizonyos betegségeket. A hajléktalanoknál például gyakoriak az érrendszeri problémák, Doppler-vizsgálattal viszont ki tudjuk mutatni az érszűkületet, vagyis meg tudunk előzni egy későbbi amputációt.

„Terhet veszünk le a kórházról”

– Hajléktalanok esetében két csoportot különíthetünk el. Vannak, akik már évek óta ebben élnek és a helyzetet elfogadták, nem is akarnak kitörni belőle. Míg a másik csoport egyszerűen belekerült ebbe a helyzetbe – akár magukon kívüli okokból, például mert elveszítette az otthonát. Őket, ha el tudjuk látni az Egészségügyi Centrumban, akkor nem jelennek meg a kórházi rendszerben, tehát le tudjuk venni ezt a terhet az intézményről. Itt alapellátási szinten kezelni tudjuk őket, akár ki tudunk szűrni egy tbc-s beteget – hangsúlyozta Csikós Péter, az Egészségügyi Alapellátási Igazgatóság vezetője.

– Bár folyamatosan könyvelhetünk el sikereket, de azt mi is tudjuk, hogy azért mégsem számíthatunk nagy eredményekre, hiszen itt évek, évtizedek alatt kialakult egyéniségekről van szó, akiknek megváltoztak az értékeik, másak fontosak, legtöbbször nincsenek társas kapcsolataik sem. Nem is olyan régen történt, hogy a Periféria Egyesület behozott hozzánk két hajléktalant. Mindketten alkoholisták voltak, az egyiknek műlába volt, a másiknál olyan sebet észleltünk, ami már tele volt kukacokkal. Másfél hónap alatt az egyiket sikerült teljesen rendbe hoznunk, elhelyeztük a szociális ellátórendszerben, tulajdonképpen kikerült az utcáról. A másiknak viszont hiába készítettünk új műlábat, kiszökött és elveszítettük...

A tervek között szerepel, hogy a jövőben fejlesszék a fekvőbeteg részleget, mert ha a szükség úgy kívánja, akkor a későbbiekben már nagyobb számú ágyon tudják majd kezelni a hajléktalanokat, rászorulókat.