Nincs még egy éve, hogy először interjút készíthettünk a 33 éves, egykoron vasváris diák, Monyók Bencével, aki akkor Grúziában töltötte a vakációját és a Kaukázusban 5 nap alatt 400 kilométert tekert le kerékpárjával. Most ismét útra kelt, pontosabban 15 nappal ezelőtt és ezúttal a nyári szünetét is kihúzta: közel egy hónapon keresztül bejárja Szerbiát, Montenegrót és Bosznia-Hercegovinát, természetesen két keréken. Azt mondja, az elmúlt bő két hétben túl van már 14000 méter szintemelkedésen és 900 kilométeren. Aludt azóta folyóparti kiskunyhóban, hegyek között, málnaföldek mellett, valamint forrás mentén is, és bár nagyon száraz az idő, a hőmérő higanyszála pedig olykor eléri a 40 fokot, mindezt feledteti, amit a napi több órás bicajozás alatt tapasztal... ott, a hegyek között.

Idén sokan döntöttek úgy, hogy koronavírus-világjárvány miatti korlátozások enyhítése után kijár nekik az utazás, kikapcsolódás. A legfrissebb európai úti célokat felsoroló toplistán találhatók közelebbi és távolabbi helyek is, úgy mint Törökország, Horvátország, Görögország és Olaszország. Az egykoron vasváris diák, Monyók Bence azonban ezúttal sem a trendet követte. A kényelmes szállodai szoba, a csillámló víztükör, a pára és a fehér homokos strand helyett a hegyeket, és a sátras vadkempinget választotta, ahol akarva vagy akaratlanul: újra és újra bekapcsol az életösztöne. Több napig tartó szerbiai kerekezés után most Montenegróban értük utol interneten keresztül, de hamarosan már Bosznia-Hercegovinából fog jelentkezni.

2000 MÉTER MAGAS HÁGÓKAT SZELT ÁT

– Túra szempontjából ez már a 15. napom. Két társammal indultam el Budapestről, de ők a munkájuk miatt egy hét után visszatértek Magyarországra, én viszont folytattam a kerékpározást. Vonattal kezdődött a „vakáció”, majd átkerékpároztunk az Újvidékre, közben megaludtunk egy éjjel-nappali kisboltban a földön, aztán újra vonatra szálltunk és elmentünk Belgrádig, majd Szerbia déli részére. Tulajdonképpen onnan indult a rendes túra. Szerbia után átszeltem Montenegrót kerékpárral, ahol irtózatos hegyek vannak, nagyon változatos az egész.

- Érintettem egyébként a tengerpartot is, eltekertem a Kotori-öbölhöz is, a Shkodrai-tóhoz és napokat töltöttem a Durmitorban (a Durmitor hegyei Montenegró északi részén húzódnak, a határhoz közel), ahol közel 2000 méter magas hágókat szeltem át, gyönyörködtem a hegycsúcsokban. Jelenleg a Piva tónál vagyok, innen még Montenegró északi részénél fogok kerékpározni, majd indulok Boszniába. Augusztus közepéig leszek úton, a következő napokban szeretném elérni Mostart. Ezt követően – a túra hátralévő részére – konkrét terveim nincsenek, a legfontosabb, hogy minél nagyobb falatot megismerjek a Balkánból, természetesen két keréken.

FOLYÓPARTI KISKUNYHÓTÓL A MÁLNAFÖLDEKIG

– A 15 éjszakából eddig kettőt aludtam szálláshelyen. Ez elegendő volt arra, hogy kimossam a ruháimat és feltöltsem az energiaigényemet. Aludtam egyébként folyóparti kiskunyhóban, 1500 méter magasan hegyek között, málnaföldek mellett, lakóautók között, betonkunyhóban és erdei pihenőben is egy forrás mentén. Ami az időjárást illeti, egyszer volt esős napom, volt, hogy éjszaka hirtelen kellett sátrat állítanom, de többnyire nagyon száraz az idő, ami hátrány tud lenni, de hegyek között még ez is elviselhető, főleg, amit én látok nap mint nap itt, a Balkánon.