A 2014-es Út 1 kiállítás után Út 2 címmel nyílt meg a Városi Galériában és a Pál Gyula Teremben Horváth János festőművész, H. Németh Katalin grafikus és Szolanics Elvira keramikus, népi iparművész kiállítása, melyet november 10-ig látogathatnak.

Októberben ünneplik országszerte a Magyar Festészet Napját. Nyíregyházán ez október 18-ra esett, amikor megnyílt a három művész tárlata. A festő retrospektív, vagyis életmű kiállításnak szánta a bemutatót. Életképek, portrék és egy valóságos út, sárga képen haladó alakkal. Az első Út tényleges utakat ábrázolt az erdei ösvénytől a festett útig, általában akvarell technikával.

Horváth János festőművész a megnyitón elmondta:

Eldöntöttem, hogy az embernek van egy másik útja is. Az az út, amit munkával, élettel végigjár, és ebből adok egy részletet, mert most sajnos lerobbantam egy kicsit. Ez az út úgy van, hogy 50 év, de 26 év hiányzik belőle. Én 76 éves vagyok most. 14 évesen kezdtem el és 26 éves koromig, amikor idejöttem Nyíregyházára, onnantól kezdtem igazán.

Tehát a diplomamunka néhány darabja és a nyíregyházi esztendők kerültek a válogatás közé. A látogatót meglepi a portrék látványa, pedig mint a művész mondja, nagyon szeretett portrét festeni,  de nem állította ki ezeket, elajándékozta.

Számozott 1-es képpel indul Horváth János köre, melyet mestere, Kmetty János hatásának tulajdonít. Valahol az Újságárusnál kezdődött a festő nyíregyházi élete. A legutóbbi képek pedig vagányan korszerűek. Nem kubista, nem absztrakt, nem figurális, mégis formája, üzenete van a képeknek. Tanítványai és önmaga előtt is tilos volt képet megsemmisíteni. A kísérlezetező művész számára a roncsolt felületek újjászülettek, értéket teremtenek. A Kompozíció, vagy az Életcserepek a gyűrődések mentén sokaknak sokfélét jelentenek.

Horváth János azt is elmondta:

Én ezt az utat, amit végigjártam munkában, ha nem szívvel, lélekkel és kedvvel festek, nem is csinálom. Én azért, hogy képet fessek, nem is ülök le festeni. Mesterembernek tartom magam, aki végigjárta az útját a kisinastól a legmagasabb szintig, és ha valamit felvállalok, azt körbejárom, megnézem, megtervezem, csinálom, meg gyűjtök hozzá élményeket.

A kiállítást Kulcsár Attila Ybl-díjas építész nyitotta meg, aki köszöntőjében utalt a három művész kapcsolatára és az előző Út kiállításra, amikor Horváth János 70 éves lett, és megélt egy szívműtétet.

Akkor is társa volt a grafikusművész felesége, H. Németh Katalin, most melléjük szegődött Szolanics Elvira, népi iparművész, keramikus.  A barátság, az egymásra figyelés, kötötte össze ezt a három művészt e közös kiállításban – és persze a tisztelet a mester, Horváth János iránt.

Horváth János eddig úgy gondolta, nem rendez már több kiállítást, de szívesen megmutatná a legújabban festett családi sorozatot, és azt, hogy mit tanult a gyerekektől.  Őszinteséget, természetességet, vagy mondjuk  bátorságot is, tehát belátható időn belül várható Horváth János újabb kiállítása, akár barátok, pályatársak körében.

A most nyílott tárlat november 10-ig várja a látogatókat.