Várjuk egymás bocsánatkérõ szavát vagy az erre adott megbocsátottam feleletet. Sokáig emlegetjük kisgyermekünk elsõ tiszta szavait. Feszülten várjuk, hogy betegünk megszólaljon újra vagy legalább még egyszer... És micsoda méltóság az emberiség számára, hogy az Isten, a világ Ura, teremtõje szól. Az elsõ karácsonyig sok-sok kiválasztottja által adott biztató jeleket és egyértelmû felemelõ üzeneteket, de karácsonykor mindent kimondott a Gyermekben. Kimondta azt, hogy eddigi szavai helytállóak, s minden ez utáni szava is megbízható és biztató. Kifejezte ezzel azt, hogy lesznek még egészen emberközeli Tõle jövõ üzenetek. Elmondta a karácsonykor érkezett Jézus Krisztus által, hogy szándékában áll velünk foglalkozni. Törõdik, gondot visel rólunk, sõt az elképzeléseinket felülhaladóan nem egyszerûen a kinyilvánított igényeinket elégíti ki, hanem a valóságos szükségünket adja meg. Nem egyszerûen egy csodálni való gyermek a karácsony lényege, hanem a Megváltó Krisztus, aki a földi lét határán túlra is elkíséri érdeklõdésünket, figyelmünket és megteremtette mennyei szükségünk feltételét. Isten különösen szólalt meg újra karácsonykor és elmondta az igazi életegyensúlyunk feltételeit. Az angyalok ezt kiáltották a mi világunkba akkor, s ma itt nekünk: „Dicsõség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat” Lukács evangéliuma 2,14. Teljesüljön ez a mi nemzedékünkben és így nálunk és közöttünk is!

Dr. Gaál Sándor református esperes-lelkipásztor

(Fotó: internet)