Az elmúlt években, évtizedekben egyre inkább tapasztaljuk, hogy az ünnepeink hangsúlyeltolódás áldozataivá váltak. A lényeges lett lényegtelen, a lényegtelen lett lényeges. A külsõséges dolgokat helyeztük elõtérbe, ami pedig igazán fontos, a háttérbe. Karácsony ünnepe az általános vélekedés szerint a szeretet és az ajándékozás ünnepe, de kevesen tudják és gondolják, hogy ez az egyházi ünnep nem a mi szeretetünkrõl és nem a mi ajándékozásainkról szól elsõsorban, hanem arról, hogy Valaki bennünket szeretett és mi lehetünk Valaki által megajándékozottak. Vajon hányan gondolnak szenteste arra, hogy a karácsony ünnepe Isten irántunk érzett szeretetének az ünnepe, és Jézus Krisztus földre jöttében mi lettünk megajándékozottak?! Isten elkészítette számunkra a legnagyobb ajándékot, a megváltás ajándékát, s az „ajándékdobozában” a bûnbocsánat és az üdvösség ajándéka lett átadva Jézusban. Kérdés az, kell-e az az Ajándék, amit Õ kínál, ami, – helyesebben – AKI miatt mi ünnepelhetünk? De jó lenne, ha helyére kerülnének a dolgok az ünnepeinkben, és ami eddig lényegtelen volt, az lenne igazán lényeges!

Ha megtapasztalnánk, hogy Valaki elõbb szeretett minket (I Jn 4,19), és Valaki (már) megajándékozott bennünket (Tit 2,11), hogy az ünnep legyen valóban ÜNNEP!

Zsarnai Krisztián evangélikus esperes

(Fotó: internet)