Három helyszínen, több műfajban öt előadás; tanulás; zsűrizés; balatoni pihenés; ház körüli munka áll előtte. Sokféle szerepben, öt különböző előadásban és három helyszínen láthatjuk júniustól augusztusig Horváth Viktort, a Móricz Zsigmond Színház művészét, akinek májusát leginkább a Kapj el, ha tudsz előadásai fémjelezték. Mindeközben az első évet fejezi be drámainstruktor szakon a Színház- és Filmművészeti Egyetemen.

– A Kapj el, ha tudsz és az Idétlen időkig musical a Nagyszínpadon, a Három tenor koncert a Bencs Villa udvarán, az Anconai szerelmesek koncert, a Spamalot, avagy a Gyalog galopp és a Legénybúcsú a Rózsakert Szabadtéri Színpadon. Több mint változatos, és talán több mint izgalmas.

– Számomra igazán színes évad a mostani, mert szerepek széles skálájában próbálhattam ki magam. Voltam például indián, szélhámos, FBI-ügynök, az Idétlen időkigben pedig pufi fickó. Zenés és vidám darabokban, mesében és komoly mondanivalójú előadásokban egyaránt megmutathattam színész-mivoltomat.

– A Kapj el, ha tudsz már nem az első ősbemutató volt teátrumunkban. Számodra mit adott ez a musical?

– Kedvelem, könnyen lehetett azonosulni a szerepemmel. Két társammal FBI-ügynököket játszva a darab humoros oldalát erősítjük. Amikor megjelenünk három olyan FBI-ügynökként, akik talán életükben először látnak pisztolyt, és szöges ellentétei a hivatástudattal teli főnöküknek, olyanok vagyunk, mint a Madagaszkár pingvinjei. Közel áll hozzánk, szerettük próbálni, élvezzük az előadásokat is.

– Az Idétlen időkig ugyancsak ősbemutató. Az egyik szereped a pufi fickó, akit vastag ruhákba öltözve kell megformálnod. Azt hiszem, azt hordozni is elég, s biztosan nem fázol benne…

– Így igaz. Tulajdonképpen bokától tokáig ki vagyok párnázva, nemcsak hastömést kapok, hanem a karomon, a lábamon, mindenütt „meghízlalnak”. Bár az öltözőm nagyon közel van a színpadhoz, mégis, mire felmegyek a lépcsőn, már akkor érzem, hogy leizzadok, ráadásul ugyanazt az intenzív koreográfiát kell táncolnom, mint annak, aki csak egy miniszoknyában és topban, vagy mindössze nadrágban, pólóban teszi.

– Fogyókúrás szerep?

– Abszolút. Intenzív kardióedzés. Egy-egy előadás alatt 3-4 liter ásványvizet fogyasztok el.

– Énekesként is ismerünk, nem „csak” éneklő színművészként, nyáron két koncert részese leszel. A Három tenor formáció nem először ragadja majd magával a közönséget, így a siker szinte borítékolható. Az Anconai szerelmesek pedig kultuszdarab Nyíregyházán, júliusban koncert változattal léptek fel a Rózsakert Szabadtéri Színpadon. Nagyon más a kettő?

– Nagyon! Éppen ezért teljesen másképp kezeljük. Három tenorként – Gulácsi Tamással és Tar Dániellel – nem színészek vagyunk, teljesen más arcunkat mutatjuk. Show-elemeket használunk, mintha egy nagy koncerten vennék részt. Teljesen mindegy, hogy egy faluban vagy kisebb városban lépünk fel, ugyanolyan lendülettel tesszük a dolgunkat, mintha a Budapest Arénában állnánk a színpadon. Az tartja össze legjobban a Három tenor formációt, hogy nagyon kedveljük a másikat, közel állunk egymáshoz. Mind a hárman nagyon szeretünk énekelni, s színpadra lépni Három tenorként. Egyrészt próbáljuk a maximumot nyújtani énekhangban, másrészt poénkodunk, a dalok között is igyekszünk feldobni a hangulatot.

Ami az Anconai szerelmeseket illeti, tudjuk, hogy kultuszdarab, nagyon kedvelt produkció volt egykoron Nyíregyházán, talán 130–140 előadás is lement belőle, egyfolytában telt házzal. Ismereteim szerint először történik meg, hogy nem a színházi előadással, hanem egy koncertváltozattal állunk a közönség elé. Sokan nagyon várják, s minden bizonnyal nagyon fogják szeretni. A felcsendülő olasz slágerek hallatán bizonyára mindenki lábában ott lesz a táncra késztetés.

– Rendre vígjátékok részese is vagy, nyáron a Spamalot, avagy a Gyalog galopp és a Legénybúcsú várja a nézőket. Komédiás éned van?

– Nem mondanám, de azt tudom, hogy nagyon szeretek vígjátékokban szerepelni, mert ott a közönség soraiból rögtön jön az első reakció: a nevetés, a közbetapsolás. A színésznek elismerés, amikor egy-egy szövegrész, vicces jelenet vagy momentum jó ritmusban születik meg, s arra a néző azonnal reagál. Ilyen a Legénybúcsú és a Spamalot is.

– Ugyanakkor az is remek dolog a színész számára, amikor meg tudja mutatni a drámai énjét. Te például Kurázsi mama fiaként…

– Valóban! Ezért volt jó, hogy ebben az évadban szerepet kaptam az Utas és holdvilágban, tavaly pedig a Kurázsi mamában. Mert a színész számára az az igazi feladat, ha bővítheti palettáját, eszköztárát, ha megmutathat magából mindent. Ez plusz izgalmat jelent.

– Azt mondtad, változatos évad áll mögötted. Milyen érzésekkel tekintesz vissza rá?

– Elégedetten, mert sokrétű feladatokat kaptam. Fárasztó volt, de jó móka, munka és tanulás. Ennek az évadnak ötöst adok!

– Mit vársz a következőtől?

– Már úgy érzem, hogy a mostanit is túl lehet ugranom, hiszen még nagyobb feladatok, kihívások, munkák, szerepek várnak rám.

– Miként telik majd a nyarad?

– Lesz benne néhány előadás, de pihenés is, terveink szerint a Balatonnál kapcsolódunk ki feleségemmel, Boglárkával. Emellett hamarosan költözünk, a házunknál is lesz még bőven tennivaló. Tavaly vettük a házat, sok munkát fektettünk a felújításába, reméljük, nagyon jó lesz ott lakni.

– Gyulára is meghívtak.

– Gyula a szülővárosom, ott nőttem fel, ott éltem 19 éves koromig. Június elején az EDÜ-re, az Erkel Diák Ünnepekre kaptam meghívást. Felkértek, hogy legyek az irodalmi színpad kategória egyik zsűritagja. Ez számomra nagyon megtisztelő, egyben kellemes dolog, hiszen ott indult a pályám, versenyzőként egykoron én is résztvevője voltam a rendezvénynek, sőt, különdíjat kaptam.

Szerző: Kováts Dénes