Városunk szépkorú polgárát, Bodnár Istvánnét 90. születésnapja alkalmából köszöntötte Nyíregyháza Megyei Jogú Város nevében Halkóné dr. Rudolf Éva közgyűlési képviselő és Kissné Orosz Anita, a Szociális és Köznevelési Osztály munkatársa.

Bodnár Istvánné, leánykori nevén Koleszár Margit 1933. április 13-án született Bodroghalmon, egyszerű földműves szülők gyermekeként. Mivel az általános iskolát kitűnő eredménnyel végezte, az iskola vezetése javaslatára beíratták a Sátoraljaújhelyi Közgazdasági Technikumba. A középfokú iskola befejezését követően, a Művelődési Minisztérium 2 éves szakmai gyakorlatra a Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács Mezőgazdasági Igazgatóságának Tervosztályára irányította 1953-ban és ott tervelőadóként ismertette meg a megyében működő Termelő Szövetkezetek könyvelőivel a tervezés módszertanát. 1954. december 24-én, karácsony szentestéjén ment feleségül élete szerelméhez, Bodnár Istvánhoz, akivel még diákkorában Sátoraljaújhelyen ismerkedett meg, és akivel 64 évet boldog házasságban éltek Nyíregyházán. Két gyermekük született, Évike és Juditka. Férjhezmenetelét követően kiváló, házias és hűséges feleség volt egészen férje 2018. évben bekövetkezett haláláig, és mind a mai napig szerető, odaadó édesanya, 5 unoka, valamint 5 dédunoka mosolygós, aktív nagymamája, dédnagymamája.

Bodnár Istvánné a gyermekeik születését követően hamarosan ismét munkába állt, és 1957-től a Megyei Tanács Beruházási csoportjában statisztikai és pénzügy előadóként, majd főelőadóként dolgozott. Munkáját a Minisztertanács Tanácsi Igazgatási Osztálya a Munka Érdemrend bronz fokozatával, az Országos Tervhivatal kiváló tervezői kitüntetéssel ismerte el. Nyugdíjba vonulásáig a Megyei Tanács Tervosztályán először az egészségügyi, majd kulturális-oktatási területen fejlesztési tervezéssel foglalkozott. Ma is örömmel tölti el, hogy nagy szakmai hozzáértéssel részt vehetett a Megyei Kórház bővítési programjának kidolgozásában. A Megyei Művelődési osztály szakmai programja alapján közgazdaság tervezőként kiemelt feladatának tekintette a vidéki óvodák és iskolák fejlesztését, korszerűsítését. 1953-tól 35 éven át, nyugdíjba vonulásáig a Megyei Tanácsnál fáradhatatlanul dolgozott. Az 1982-ben megkapott főtanácsosi cím birtokosaként 1989-ben ment nyugdíjba, munkáját a Minisztertanács a Munka Érdemrend Arany fokozatával ismerte el.