Vasárnapi meccs – levél a szurkolóktól

Kedves nyíregyháziak és megyebeliek!

Felemelő érzés volt mindannyiunk számára a 2016-os Európa-bajnokság: Magyarország szereplése összekovácsolta hazánkat, amelynek polgárai a sportnál jóval fontosabb kérdésekben sem mindig találják meg a közös nemzeti minimumot – reméljük, a nyári olimpia is hasonló élményekkel ajándékoz meg bennünket. Ugyanakkor vészesen közelednek a szürke hétköznapok és hétvégék, hiszen az NB I már elkezdődött, és lassan elindul a többi bajnoki osztály is.

Csapatunk, a Szpari az NB II-ben folytatja. Az élet nekünk ezt hozta, most ennek a kihívásnak kell megfelelnünk. Nehéz idény elé nézünk, mert az egyértelmű célként megfogalmazott feljutás iszonyatos energiák befektetését teszi szükségessé. Hibázási lehetőség nincs, vagy alig van. Mi, szurkolók is alig vártuk, hogy vége legyen a harmadosztály rémálmának, és egy picit közelebb kerüljünk ahhoz, ahová valók vagyunk. Az elmúlt évben a nyíregyházi drukkerek megmutatták, hogy mennyire szeretik a csapatot, hiszen kiálltak a klub mellett, holott az idény nem a csillogásról szólt. Ez sem arról fog szólni.

Azok az emberek, akik jóban és rosszban is kitartottak, most nehéz helyzetbe kerültek, hiszen a Magyar Labdarúgó Szövetség – saját szabályzatával ellentétesen – úgy döntött: a másodosztályban vasárnap kell rendezni a találkozókat. Hiába az egyértelmű kérés a klubok részéről, a szövetség nem állt kötélnek. Sokak számára a hazai mérkőzések megtekintése is problémás lesz, a távolabb lejátszandó idegenbelieké pedig gyakorlatilag lehetetlen.

De nekünk nem ezzel kell most foglalkozni. A döntés megszületett: ha egyet nem is értünk vele, sajnos tudomásul kell vennünk, és rendet kell rakni a soraink közt. Ennél a pontnál jön el a jelentősége az első bekezdésben leírtaknak.

A Szabadtéri Színpad túlcsordult az EB során. A Sóstó szintén. A franciaországi helyszíneken számtalan olyan honfitársunkkal találkoztunk, akik azt sem tudják, hogy merre kell fordulni, ha a városukban lévő stadionról kérne valaki eligazítást. Sokan, akik csak hanyagul legyintettek a magyar labdarúgásra, most asztalokat foglaltak le, és szakértőként nyilatkoztak. Szeretnénk, ha ez az érdeklődés nem csak a pillanatnak szólna.

A hangulat fantasztikus lehet, ha minél többen választják egyik hétvégi programjuknak a magyar bajnoki meccseket. A körítés, a körülmények a biztosan előforduló gyengébb teljesítményeket is elviselhetőbbé teszik. Meccsre járni valódi közösségi élmény, és abból egyre kevesebb van manapság. A magyar válogatott biztosan nem szerepelt volna ilyen jól Franciaországban, ha nem állnak mögötte ennyien.

Megértjük, hogy egyes klubok szurkolói a bojkott mellett döntenek, de mi most más utat szeretnénk bejárni. És azt is szeretnénk, ha ezen az úton minél több nyíregyházi, vagy a Szparit szerető megyebeli elkísérne bennünket.

Várunk tehát benneteket – jobb híján vasárnaponként – a Városi Stadionba. Mutassuk meg, hogy a magyar labdarúgásba (bármennyire is kritizálható) nem csak akkor érdemes időt és energiát fektetni, amikor csillogás van.

Hajrá, Nyíregyháza!

Hajrá, Szpari!

Spartacus 1928 Egyesület