A világjárvány előtti években szinte már közhely volt, hogy a márkakereskedésből kihajtva, egy új autó vagy motor néhány százalékot azonnal veszített az értékéből a kiskereskedelmi árához képest. Ez az állítás mostanra már nem teljesen állja meg a helyét, hiszen az alig használt autók, motorok is óriási mértékben drágultak, az azonban tény, hogy ha valaki kitartó, és évtizedeken át őrzi, ápolja ezeket, akkor igazi kincsek tulajdonosa lehet. A nyíregyházi Moravecz Pál gyűjti és restaurálja is a veterán járműveket. Számára ez pedig nemcsak hobbi, hanem bizony szerelem is.

Legtöbbünknek van valami „bogara”, hobbija. És van olyan, akinél ez szenvedéllyé is válik. Moravecz Pál is ilyen, akit a helyiek – fiával együtt – autóbontó vállalkozásuk miatt ismernek jól. Pedig szabadidejükben veterán járműveket is gyűjtenek, õ pedig restaurál is, így hangárjaikban igazi csodák is vannak. Például a világon fellelhető hét darab 1909-es Loreley típusú fakerekű autók egyike, egy 1959-es, hathengeres Mercedes-Benz 219, egy 1956-os tűzoltóautó vagy éppen az Adler cég motorkerékpárjainak egy-egy típusa, egészen pontosan: a teljes sorozat.

Múzeumba is kerülhet belőle

– A sorozatból minden darabból sikerült egyet beszereznem. Köztük a háború idején készült M100-ast, ami egy igazi csoda, egy ritkaság; az 1952-bõl való német szépségdíjast; az 1954-es sportmotort, vagy éppen az utolsó darabot, ami igazi Szent Grál, hiszen akkor fejezték be az Adlerek gyártását. Az utóbbira már be is jelentkezett egy múzeum, a jövőben ott lesz kiállítva – mutatja a csodamotorokat Moravecz Pál, aki hamar hozzáteszi, a sorozat Németországból érkezett hozzá, és három évébe telt, mire sikerült megvásárolnia és végül hazahoznia.

– Kétéves az unokám, a kékbe azonnal beleszeretett, így az az övé lesz. De egy másik a fiamhoz, a harmadik pedig a lányomhoz kerül majd. Igazából elosztogattam mindet, de jó helyre. 30 évig csak a por és a mocsok ragadt ezekre, a fiammal szakadó esőben takartuk ki és végül hoztuk haza.

– Aki egyszer megfertőződik a veterán járművekkel, az nem tud leállni és mindig újabbakat szeretne – folytatta. – Jelenleg 13 motorom van, köztük egy nagyon szép DKV, a Jawa elődje. Az első motorom is egy ilyen volt, még 1936-ból. A legrégebbi egy M100-as, az első világháborúból.

– Volt, hogy bekínáltak már annyi eurót az egyik veterán motoromért, mint amennyit a kilométeróra állása mutat, de nem adtam oda. Mindig megnézem, hogy ki veszi meg,   aki szimpatikus, csak annak adom el.

Pali bácsihoz több motor hiányosan, darabokban érkezett, de ezeket õ összerakja. Azt mondja, messze áll tőle a restaurálás, õ inkább csak sufni barkács, azonban olyan nap nincs, hogy ne foglalkozzon velük...