Ha esetleg valaki nem tudta volna eddig, hogy miért hívják „fehér akácnak” a Nyírségben leggyakoribb fafajunkat, most az erdőt járva megtapasztalhatja. Több ezer hektár akácos borult pompázatos fehér virágba térségünkben (is). Akár a Sóstói-erdőben sétálva, akár a Nagykálló Harangod környéki erdőtömböt autóval átszelve találkozhatunk ezzel az igazán gyönyörű képpel, mely az elmúlt évszázadok alatt teljesen hozzánőtt az Alföld vidékéhez. 

A 18. században hazánkba bekerült, Észak-Amerikából származó akác mára az ország erdeinek egyötödét adó fafajává nőtte ki magát és a Nyíregyháza környéki állami erdőterületeket kezelő NYÍRERDŐ Zrt. Nyíregyházi Erdészet területének is a felét ez teszi ki. Legnagyobb összefüggő és legszebb állományai térségünkben találhatóak. A Nyírség savanyú homoktalajain kiválóan érzi magát és az olyan területeken is megtalálja a helyét, ahol más fás vagy egyéb szántóföldi vegetáció nem jelent megfelelő földhasznosítási formát. 

A fafaj szakmai megítélése - invazívan terjedő tulajdonsága miatt - változó, de ma már nehezen lehetne elképzelni a tájat nélküle. Az erdész-szakmaiság mellett a természetvédelmi és erdészeti hatósági előírások biztosítják azt, hogy olyan helyre ne kerüljön akác, ahol más őshonos fás vegetáció elképzelhető. Az erdészek szempontjából is meghatározó, hungarikum fafaj méltán érdemelte ki a „Nyírség aranya” elnevezést, elsősorban az akác faanyag számtalan hasznos tulajdonsága miatt. 

A pompázatos látvány mellett az akácvirágzás más jóval is kecsegtet. A májusi melegebb estéken már erősen érezhető az akácvirág édes illata és jelzi számunkra, hogy ez valami különleges dolog lehet. Nem véletlen, hogy a méhek által szorgosan összegyűjtött nektár, az akácméz a legnagyobb beltartalmi értékkel bíró mézünk és az sem, hogy hungarikummá nőtte ki magát. 

Az akácerdők látványa ebben az időszakban sok helyen kaptárak soraival egészül ki, ahol a méhészek méhcsaládjaikkal megjelennek. A méhészek egész éves tevékenységének talán legfontosabb időszaka ez. A virágzás előtti és alatti időszakot izgalommal követik. Vajon lesz-e elég virág a fákon? Nem fagyott-e el még rügyfakadás előtt? Vajon nem válik-e az erős viharok vagy zivatarok martalékává az akácvirág? Vajon lesz-e elég nedvesség a fákban a megfelelő nektár létrejöttéhez és vajon süt-e eleget a nap az „éréshez”?  

Talán nem annyira köztudott, hogy a méhek szaporodási időszaka is éppen az akácvirágzás idejére esik, ami úgynevezett méhrajok kialakulásában mutatkozik meg. Ha valaki ilyennel találkozik az erdőben, ne ijedjen meg, nem veszélyes. Ha azonban lakókörnyezetben látjuk, az illetékes katasztrófavédelmet lehet értesíteni, ahol megfelelően tudják kezelni a méhrajokat.

Az akácvirágzás rövid, egy-két hetes időszak, fontossága kiemelkedő és jó nektártermés esetén lehetséges, hogy egész évben emlékezünk erre: amikor a reggeli teát ízesítjük akácmézzel, amikor a gyerekeknek a vajas kenyeret ezzel tesszük vonzóbbá, esetleg mézes-krémeshez használjuk fel Karácsonykor, vagy csak egyszerűen, amikor immunerősítőként kanalazzuk ki a csuporból.  

Természetesen a méhek munkája az akác esetében is elősegíti a beporzást, illetve megoldja azt. Ennek azonban erdészeti jelentősége nem olyan nagy, mivel az akácosok erdőfelújításánál a fafaj visszaszerző-képességét (sarjadzását) használjuk ki. A megérett hüvelytermésből kipotyogó apró fekete magot az avarból összegyűjtve, elsősorban csemetetermesztésnél hasznosítjuk. Összességében elmondható, hogy az alföldi erdész kenyéradó fája az akác. 

Forrás: NYÍRERDŐ