Persze a nyíregyháziak sem maradtak restek a válasszal és többek között kiemelték, hogy a városuk „az utolsó 20 esztendő alatt annyit fejlődött, mint Debrecen 200 év alatt”. Büszkék is arra, hogy a kormány döntése értelmében Miskolc, Pécs és Magyaróvár mellett Nyíregyháza kapta a legnagyobb vidéki reléállomást. Ennek a döntésnek nemcsak a nyíregyházi 1421 rádióelőfizető örült, hanem a tőle keletre 125 kilométerre, valamint északra 70 kilométerre eső országhatár által határolt terület közönsége is.

A reléállomás épületének felépítésére az eletói, mintegy ötholdnyi területet jelölték ki a mai kertvárosi Hősök temetőjével szemben. Az építkezéssel ifj. Tóth Pál vállalkozót bízták meg, aki 1931 októberében látott hozzá a munkálatokhoz és 1932. június 12-ére az épület már teljesen készen állt. Ezt követően építették fel a két darab, egyenként 61 méter magas tornyot. 1932. október 4-én a Magyari Endre postamérnök irányításával felszerelt 6,25 kilowattos, vízhűtéses középhullámú adó a Rákóczi-induló hangjaival megkezdte kísérleti adását. Ezt követően több panasz érkezett az építtető és üzemeltető postához a vétel miatt. Többen kifogásolták, hogy a külföldi adókat nem tudják fogni, de arról is érkezett panasz, hogy több helyen telefonbeszélgetések foszlányai is hallhatóvá váltak, illetve a telefonkagylón keresztül is lehetett fogni a rádió adását. Ezek megszüntetésére a posta szaktanácsadó órákat tartott a főposta épületében, sőt több esetben a készülékek javítását is vállalták.

A rádióállomást 1933. június 18-án avatták fel, azonban 1940. november 4-én már be is fejezte működését. Az adóberendezést leszerelték és a Kassa melletti Enyickére szállították. A második világháború alatt a faszerkezetű antennatartó rendszer is romba dőlt. Az épületet a posta a területtel együtt 1978-ban eladta. A régi adóépület falán ma már csak egy porcelántábla hirdeti emlékét.

Ilyés Gábor helytörténész