Száz évvel ezelőtt néhány bátor, falujáért felelősséget érző záhonyi ember alakította meg a Záhonyi Önkéntes Tűzoltó Testületet. Korábban már jogszabály kötelezte volna a települést a tűz elleni védekezés megszervezésére, ám amit nem tudott elérni az írás, megtette helyette a pusztító tűz. 1919 nyarán többször is felütötte fejét a „vörös kakas”, öt porta vált a tűz martalékává.

A kezdeti anyagi nehézségek miatt a testület kultúrműsorokat, bálokat rendezett, a bevételeket ruházat és felszerelés beszerzésére fordította. Figyelőszolgálatuk fő helyszíne a református templomtorony volt, onnan be lehetett látni az egész települést és a határt is. Az 1930-as évek végére stabilizálódott az egylet 10-12 fős állománya, a tűzoltószertár is csinosodott a mai Ady Endre utcában. Ám a II. világháború jelentős károkat okozott az önkéntes tűzoltóknak is. A községben dúló fegyveres harcok során nagyon sok épület károsodott, romba dőlt a református templom tornya, mintegy másfélszáz férfi lakost málenkij robotra hurcoltak, köztük szinte a teljes önkéntes tűzoltó testületet.

A háború után újjászerveződött az egylet, rendszeressé váltak a képzések, az elméleti ismeretszerzésen túl lehetőség volt a Tisza-parti pályán, a beszerzett motoros fecskendő kezelésének gyakorlására is. 1970 tavaszán nem a tűz, hanem a víz tette próbára a tűzoltókat. A Tiszán levonuló árhullám miatt a „legények” a gáton voltak, végezték a töltés homokzsákos megerősítését, 24 órás figyelőszolgálatot láttak el.

Időközben a település gazdasági szerepe egyre erősödött, Záhony és térsége Európa egyik legnagyobb szárazföldi kikötőjévé fejlődött. A vasúton fokozódott a tűzveszély-kockázat, erre is fel kellett vértezniük magukat a tűzoltóknak. 1971 novemberének utolsó napján az úgynevezett átfejtő telep területére riasztották őket. Kilenc tartálykocsi és kiömlő tartalma - benzin, kerozin, petróleum - gyulladt ki. Az oltáshoz Kisvárdáról, Nyíregyházáról, Mátészalkáról és Kárpátaljáról is érkeztek tűzoltók. A tűzeset mérföldkőnek bizonyult a település tűzvédelmében! 1972-től megalakult a készenléti szolgálat nélküli, kimondottan tűzmegelőzési feladatokat ellátó állami átrakókörzeti tűzoltóparancsnokság. Az 1986-os esztendő újabb, jelentős változásokat hozott a helyi tűzoltóság életében. Korszerű, öt szerállásos laktanyában megkezdte működését a Záhonyi Üzemi Tűzoltóparancsnokság, immár készenléti jellegű szolgálattal is. A megváltozott viszonyok miatt 1990-ben szűnt meg az önkéntes tűzoltó egyesület.

A hivatásos tűzoltóság jelenleg a Kisvárdai Hivatásos Tűzoltóparancsnokság katasztrófavédelmi őrseként működik. A záhonyi tűzoltók ma naponta hét fővel, egy gépjárműfecskendővel és vízszállító gépjárművel vigyázzák a működési terület tizenegy településének és húszezres lakosságának biztonságát. A centenárium alkalmából köszönet azoknak az ismert és feledésbe merült tűzoltóknak, akik a megalakulás óta Záhony és környékének tűzvédelmét önkéntesen és hivatásszerűen szolgálták és szolgálják ma is.

Leskovics Zoltán tűzoltó alezredes, tűzoltósági főfelügyelő, Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság

Fotó: archívum; Záhony KvŐ