Húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe - az „ünnepek ünnepe”, Jézus Krisztus megváltásának és vele az emberiség feltámadásának ünnepe.

Ebben az időszakban ünnepeljük a világosság győzelmét is a sötétség felett, valamint az élet győzelmét a bűn és a halál felett.

Számos néphagyomány kapcsolódik Húsvéthoz, melyek közül kevés maradt széles körben élő a mai napig, de nem koptak ki teljesen: máig a húsvéti asztal elmaradhatatlan kísérője a húsvéti sonka, ahogy a termékenységet jelképező tojás, nyúl és a locsolkodás is ismert jelképe ennek a szép ünnepnek.

A hosszúra nyúlt tél után ez az időszak volt a fellélegzés időszaka is. A véget érő hideg, majd a nagy önfegyelmet kívánó böjt után vissza lehetett térni a bőségesebb, változatosabb táplálkozáshoz és a húshoz (innen a sonka). De a Húsvét a terített asztal bősége ellenére se szólt régen csupán a traktáról és még kevésbé a pazarlásról. A bőséges (ebb) lakoma és a vendéglátás is ésszerű keretek között maradt, hiszen pontosan tudták, hogy másnap is kell majd ebéd az asztalra. Pont annyit készítettek, amennyi az utolsó falatig elfogyott, és talán ez a tanítás az, amit a Húsvét sok más mellett ebben a korban, jelen körülmények között is átadhat nekünk.

Leginkább azt, hogy érdemes takarékosan bánni mindazzal, ami nekünk adatott, másként bánni értékeinkkel, az élelmiszerrel is. Ahogy Földünk, környezetünk egészsége és jólléte is gyengédebb, értőbb, gondosabb figyelmet érdemel.

Ötgyermekes édesanyaként tudom, milyen könnyű lenne túlzásokba esni Húsvétkor is, könnyű lenne „kiszolgálni” azokat az elvárásokat, amiket sokan (a gyerekek is) természetesnek ítélnek, pedig feleslegesek. Halmozni, felhalmozni, extrém mértékű nagybevásárlást csapni élelemből, édességből, ajándékokból. A Zöld Követ Egyesület alapítójaként azonban régóta szívügyem, hogy túlzások nélkül, a valódi értékekre és örömökre fókuszáltan élhessük meg ünnepeinket.

Hogyan lehet mindezt a gyakorlatban megvalósítani?

Mérjük fel a család reális igényeit és csak annyi élelmiszert vásároljunk és csak annyit főzzünk, süssünk, amely valóban el is fogy. Idén szinte biztosan elmaradnak a családi összejövetelek is, már csak ezért is felesleges túlvállalni magunkat. Akkor is reményeket ébresztő és szép ünnep a Húsvét, ha ötféle helyett csak egyféle sütemény vagy kalács kerül az asztalra.

Csak akkor lepjük meg a gyerekeket élő nyuszival, ha a család (mi magunk is) valóban felkészültünk egy élő állat hosszútávú gondozására, ha ismerjük az azzal járó terheket és kiadásokat. Bármennyire is szeretnék a gyerekek (vagy bármilyen heves a fellángolás), maradjunk reálisak. Nem csak a család érdekében, de az állatok is értő gondoskodást igényelnek és érdemelnek.

Ne vásároljunk nagy mennyiségű csokoládét és édességet csak azért, mert Húsvét van – a jelképes csokoládényuszik mellett kerülhet gyümölcs vagy gyümölcsalapú édesség is a „nyuszifészekbe”.

A húsvéti dekoráció fontos eleme az ünnepnek és a ráhangolódásnak is. Ezen a területen érdemes újragondolni eddigi gyakorlatunkat és az évente új trend alapján vásárolt, sokszor műanyag dekoráció helyett idén készítsünk- akár a gyerekekkel közösen – saját, kreatív dekorációt a lakásba. Ha van rá lehetőségünk, vágjunk néhány barkaágat a vázába, vagy válasszunk szépen virágzó hagymás, cserepes virágokat, nárciszt, tulipánt, krókuszt díszítésként, de a teljesen közönséges gyermekláncfű, a százszorszép és a magunk szedte ibolya is csodásan mutat az asztalon. Esetleg egy jóhangulatú családi program keretében készítsünk papírból ablak és asztaldíszt közösen. Ez nem csak a környezet védelmét segítheti elő, de igazi, minőségi idővé is válhat a családok életében.

A tojásfestés is lehet „zöld”, még véletlenül sem kell műanyag matricákkal, vagy műanyag alapú festékkel díszíteni az asztalra kerülő tojásokat.

TIPP: Színező alapanyag lehet a cékla, a lilakáposzta, a hagyma és a kurkuma is. Színenként forraljunk fel egy-egy kis lábasban fél liter vizet. Tegyük bele a színezőanyagot – lábosonként egy-egy nagy marékkal számoljunk – de természetesen minél többet teszünk bele, annál erősebb lesz a szín. Amikor kiázott a vízbe a színezőanyag, akkor szűrjük le, adjunk hozzá egy-egy evőkanál ecetet. A frissen főtt, még forró tojásokat tegyük az oldatokba és pár órán át maradjanak is benne. A festékfürdő után töröljük szárazra a tojásokat. Régen (liba) zsírral fényesítették azokat, de ha nincs otthon ilyen jellegű zsiradék, akkor pár csepp olajtól vagy kókusz zsírtól is szép fényt kapnak a tojások.

Parfüm vagy kölni helyett pedig adhatunk a fiúgyerekek kezébe illóolaj alapú locsolóvizet is, amelynek elkészítése se bonyolultabb a tojásfestésnél.

Pár csepp – tetszés szerint választott (levendula, bergamott, citromfű, rózsaolaj)- illóolajat cseppentsünk egy kicsi, szórófejjel ellátott üvegcsébe, egy kevéske vízbe. Az olaj ugyan nem elegyedik könnyen a vízzel, de ha használat előtt felrázza a locsolkodó, akkor a vízzel együtt az illóolaj cseppecskéi is keverednek a permetben. Szórófejjel ellátott üveget bio/natúr kereskedésekben lehet vásárolni, de az is lehet, hogy a saját pipere polcunkon is találunk utántölthető parfümös üveget.

Ez a Húsvét szűk családonként zár össze minket, reményeink szerint ez azonban szeretettel teli, békés, építő együttlétet jelent. Különleges teret és lehetőséget, amely értékes felismeréseket hozhat. Rámutathat azokra az értékekre, amikre a hétköznapok során kevesebb figyelem jut, például egymás és a természet tiszteletének, az élet, valamint az életfeltételek megőrzésének fontosságára.

Király Nóra