„Az értelmes szív tudásra törekszik...”

Amiről az utcák mesélnek... (Megjelent a Nyíregyházi Napló november 10-ei számában.)

Ez az ószövetségi idézet olvasható azon az 1997-ben leleplezett emléktáblán, amely az evangélikus általános iskola épületének falán látható. A táblával annak a néptanító képezdének állítottak emléket, amely a Tiszai Evangélikus Egyházkerület szervezésében, 1847. október 31-én kezdte meg működését. Hazánkban az első tanítóképzőket egyházi keretek között, sokszor a pap- és lelkészképzéshez kötötten szervezték meg.

Az evangélikus egyházban az első, de már önálló tanítóképző volt a rövid életű nyíregyházi.

Az alapítás kezdetei 1836-ra nyúlnak vissza, amikor a városunkban tartott evangélikus egyházkerületi gyűlésen elfogadták a kerületre vonatkozó iskolaszabályzatot és felmerült a képző megnyitásának igénye is. A helyi egyházközség már 1840-ben jelezte, hogy szívesen adna helyet a képezdének. Kezdeményezésüket a város vezetői is támogatták, akik a gyakorlati képzéshez földet is felajánlottak abban a reményben, hogy ezzel a mezőgazdasági ismeretek oktatása is előmozdíttatik. Amikor eldőlt, hogy a képzőt Nyíregyházán állítják fel, az egyházközség 1842-ben megvásárolta és később tanítási célokra átalakította az úgynevezett Mezősi-féle házat, amely az evangélikus templommal szemben, a lelkészi lakások mellett állt. (A házat az Alpár-féle iskolaépület építése előtt bontották le.) Azonban nagyon lassan haladt a képző anyagi alapjainak és tárgyi feltételeinek az előteremtése, majd az igazgató kiválasztása.

1847 nyarán végre kinevezték Emericzy Lajost igazgatónak, majd a reformáció emléknapján ünnepélyesen meg is nyitották az iskolát. Az első tanévben mindössze tíz, 6 német és 4 tót ajkú hallgatója volt a szemináriumnak, de közülük is csak a felének sikerült eredményesen befejeznie a tanévet. A jelentések kiemelték Emericzy szorgalmát, önfeláldozását, derék jellemét és „dús ismereteit”. Anyagiak hiányában azonban be kellett zárni az intézményt, amely majd csak 1859-ben nyithatta ki újra kapuit. Véglegesen 1873-ban szűnt meg az oktatás, amikor az egyházkerület Eperjesre helyezte át a képzést.

Ilyés Gábor